Tiltott Szerelem

XV.

- Uu anya ez nagyon finom, már megint jót csináltatok- mondtuk egyszerre nevetve Kamillával a szüleinknek.
- Kivételesen egyet értek a hugommal, mert ez nagyon finom- mondta a nővérem. Aki közbe olyan közel került Kamilla báttyához, mint még eddig sose. Kapva az alkalmon, hogy lehetőleg senki nem figyel odahajoltam a barátnőmhöz és megkérdeztem:
- Szerinted a drága testvéreink között alakul valami?!- néztem rá mosolyogva.
- Nem tudom és lehet nem is akarom megtudni mi van vagy mi lesz köztük- felelte és elkezdett kamuból öklendezni majd nevetni.
- Idióta vagy!- mondtam nevetve.
- Már megszokhattad.- mondta. Én meg közbe Csengéhez hajoltam oda.
- Na pici! Hogy ízlik? Meglehet enni?
- Nagyon finom!- mondta miközbe megtörőlte a száját- Keresztapu neked is ízlik?- kérdezte meg a tanár urat aki annyira elbambult, hogy a kérdés hallatára majdnem leesett az asztalról és én meg persze ösztönösen utána nyúltam.
- Igen, nagyon finom! Szerintem ilyet finomat még a nagyi sem csinált neked sose- mondta.
- De a nagyi amúgy szarul főz- mondta Csenge és erre persze a társagás nagy része nevetésbe tört ki de az anyja, a nagybáttya sőt még Johanna és én is rászoltunk de utána mi is nevettünk tovább.

Miután befejeztük az evést utána segítettünk elpakolni a koszos edényeket. És itt már a páradik sör legurult. Szerencsére Kamilla nálunk aludt és amúgy sem laktak távol úgyhogy alapból gyalog jöttek de azért a szülők mértékkel ittak. Kristóf, Kamilla báttya zeneibe járt úgyhogy ügyesen bánt a zenével kapcsolatos dolgokkal és nagyon jó zenéket játszott amire persze Kamillával és Csengével egyből táncolnunk kellett. De igazábol így ment végig az egész este táncoltunk, énekeltünk, jól éreztük magunkat. A nővérem kb. a harmadik felese után rámászott Kristófra ami mondjuk egy elég vicces jelenet volt és megálltunk figyelni de Csenge szemét kétoldalról eltakartuk Kamillával, hogy szegény kislányt ne rontsák meg idő előtt. Amikor már nem kellett a kislány ártatlanságát megóvnunk mert a nővérem rosszul lett és elment hányni inkább táncoltunk tovább. Valami körtánc szerűséget táncolhattunk de én valahogy a Tanár úr karjaiban találtam magam, de igazából nem különesebbem érdekel, hisz nem történt semmi aminek nem szabadott volna megtörténnie de utána Kristóf pont berakott egy lassú számot ami már évek óta hagyomány lett nálunk. Épp akivel táncoltunk annál maradunk és kell vele lassúznunk egyet. Hát ez idén elég furcsán jött ki ugyanis szegény Kamillának nem maradt pár de Csenge aranyosam oda ment és táncolt vele illetve én ott maradtam a Tanár úr karjai közt...
A szülőket nem igazán zavarta ők nagyon romantikusan eltáncoltam maguknak. Mi is követtük végül a példájulat. A Tanár úr mint a romantikus filmekben felkért a táncra majd óvatosan megfogta a kezem az egyik kezével, a másik kezét meg a derekamra illeszette én meg a vallára raktam a kezem. Először feszült voltam nehogy valaki felfigyeljen ránk de nem történt semmi, észre se vettem minket, mintha ott se lettünk volna... Lassan elkezdtünk 'keringőzni' vagyis valami hasonlót csinálni, én lassan ráhajoltam a Tanár úr vállára és ismét beszívtam az illatát. Ez a pillanat ami nem is pillamat volt hanem hosszú percek de így is sajnos gyorsan eltelt. A szám vége felé vettem egy mély lélegzetet és lassan felemeltem a fejem a válláról. A többiek még mindig csak a táncpartnerükre figyelve táncolnak, én is így tettem. Felnéztem a Tanár úr ragyogó szemeit megpillantva amik épp elvarázsoltan fürkészték az arcom minden egyes szeglelét.
- Köszönöm!- mondtam halkan majd elmosolyodtam és táncoltam tovább.