Tiltott Szerelem

VIII.

Miután kimentünk Kamilla elkezdett egy kicsit deszkázni addigis én össze raktam a gépem és elkezdtem egy kicsit a növényeket fotózni.
-Jó és amúgy meddig szeretnél itt lenni?- kérdezte Kamilla miközben ugrott egyet- Ameddig haza nem megy vagy mi?! Honnan tudod, hogy nem itt lakik?
-Láttad a kislány? Na a kislány az unokahuga volt és valószínüleg a nő akihez odarohant Csenge az az anyja.
-Csenge?! Ki az a Csenge??- kérdezte meglepődve.
-Drága jó egyetlen Kamillám, mondták már, hogy nem az eszed miatt szeretnek?! Most őszintém!- kérdeztem nevetve a barátnőm hülyegésén.
-Ja, hogy a Csenge az unokahuga értem- felelte büszkén miután leesett neki a tantusz.
-Te annyira idióta vagy Faragó Kamilla!!- mondtam miközben leültem az aszfalt közepére ahol Kamilla gördeszkázott.

-Csináld meg megint ezt az ugrást légyszi- kérleltem mire ő már jött is.
-Wow ez szép volt!- dicsértem meg- Gyakoroltám amíg nem voltam itthon vagy mi?
-Tudod Geri elég jól deszkázik és tanított egy pár trükköt. Na de muta milyen lett a kép!- jött oda hozzám és én már mutattam is- Wow ez rohadt jó lett! Egyre jobbak az ilyen képeid!
-Köszönöm! Télleg amúgy vissza térve erre a Geri témára veletek mizu? Nem meséltél mostanába- toltam le.
-Semmi különös, voltunk valamelyik nap náluk találkoztam a szüleivel.
-Miii? És te ilyeneket nem mesélsz?! Hát szégyeld magad!
-Most miért? Ez kb 2 napja volt és a héten még alig beszéltünk úgyhogy ne engem hibáztass!
-Jó igaz- ismertem be- Na de amúgy milyenek a szülei? Mesélj!
-Aranyosak, először féltem, hogy mit gondolnak majd rólam de mondta Geri, hogy 'örülnek a szülei, hogy normális barátnője van' mondjuk ezen nagyot nevettem de mindegy.
-De legalább jó véleménnyel vannak rólad- mondtam miközben eszembe jutottak az emlékek és ezt persze Kamilla is észre vette.
- Hé most mi a baj? Liz!- jött oda vígasztalni.
-Semmi..csak..tudod eszembe jutottak Benji szülei... A haláluk óta nem beszéltem velük- a 'halál' szó kiejtése közben olyam sírógörcs tört rám mint még soha.
-Életem- gugolt le mellém Kamilla és szorosan átölelt- Sírd ki magadból nyugottan, csak menjünk le az útról mielött elütnek- mondta és közbe felsegített és leültünk a kertbe a fűbe- Hidd el nekem is nehéz- próbált egy kis életet belém lehetni.
-Annyira hiányoznak Kam. Lassam egy éve, hogy elmentek- szipogtam.
-Tudom, nekem is hiányoznak. De nem a te hibád úgyhogy ne rágd magad miatta jó?- dőlt oda hozzám.
-Jó- mondtam egy kis mosolyt az arcomra csalva és a következő pillamatban már egy igazi rendes mosoly volt az arcomon.
-Most min mosolyogsz?- kérdezte Kamilla miközben eggyütt érzésből ő is mosollgott.
-Nézz előre- súgtam oda neki.
-Hűha- felelte lassan miután ő is meglátta amit vagyis inkább akit én- Bemenjünk?
-Ne..folytassuk a fotózást- mondtam miközben rákacsintottam Kamillára.
-Akkor hát menjünk.