Yo te amo a ti ~ Jortini ✓

11. rész

- 1 hét múlva -

Egy hét telt el. Mondhatom, hogy ez volt életem egyik legrosszab időszaka. Teljesen összevoltam törve. Semmit életkedvem nem volt. Ės ezt a többiek is ésszre vették, főleg a suliban, és hogy miből gondolom ezt? Mindenki aki látta a életkedvtelen (?) arcomat, odajött hozzám és kérdésekel bombázot. Leginkább a "Minden rendben van?", "Történt valami?" vagy a "Jól vagy?" kérdések hangzotak el. Volt aki megis ölelt és biztató mondatokat mondtak, még olyanok is akikel nem szoktam beszélni. Voltak köztük tanárok is ami tényleg meglepet. Nem tudtam hogy sírnom kellet volna, vagy nevetnem.
Nagyon elegem volt mindenből. Párszor összefutotunk Jorgeval, de vagy csak elmentünk egymás mellet mint ha a másik szellem lenne, vagy csak oda motyogtunk egy Jónapot-ot. Mindkettőnknek nyúzot arca volt. És őt megis értem, mivel visszautasítotam, de magamat nem értem. Hisz én mondtam neki nemet.

Minden nap arra gondolok, hogy mi történt volna akkor, ha igent mondok.
Valjon együtt lennénk? Boldogok lennénk? Vagy ugyan ez lenne? Az iskola nemdíjaza a tanár-diák kapcsolatokat. Miért mondta azt, hogy a többi az ő dolga, mit értet evel?
És hasonló ehez fogható kérdés keringet az agyamban.

Szerencsémre az anyukám és a barátnőim velem voltak így nem éreztem magam egyedül. És így megakadályozva azt, hogy valami rosszat csináljak. Meghalgattak, segítetek, vígasztaltak, velem voltak bármi is volt.

- Tini, gyere. A torna terembe kell mennünk. -téritet észhez egy ismerős női hang

- Megyek. De minek kell oda mennünk? -kérdeztem a barátnőmtől aki a tornaterem felé kezdet húzni

- Nemtudom, csak valamit mondani akarnak. -válaszolta Mechi

- Ugye nem Ő? -néztem rá ilyedt tekintetel. Semmi kedvem sem volt vele találkozni.

- Nemtudom Martina, nemtudom. -válaszolta flegmán

A tornaterem ajtaján belépve gyorsan szétnéztem de sehol sem láttam Őt. Egy kicsit megnyugodtam. Pár diák volt csak ott, és ha jobban megnézem akkor azok akik a táncversenyre jelentkeztek.

- Ugye nem próbálni akarnak? -néztem a barátnőmre, de nem érkezet válasz mivel valaki bejött a terembe. Jorge volt az,  hogy nemtépte ki szegény ajtót a helyéről.

- Diákok, bejelenteni valóm van. -jelentete ki, a diákok figyelmesen halgaták őt- Ugye, 1 hét múlva lesz a verseny, és azt hiszem erre már felvagytok készülve, ezért utolsó próbánk három nap múlva lesz. -összebeszéltek a diákok- De ez még nem minden. -szólalt meg a tanár- Úgy döntötem hogy a verseny után itt hagyom az iskolát, és elmegyek. -erre mindenki sugdolozni kezdet

- Jól hallotam? -kérdezte Mechi

- Jesszusom, nem tudom elképzelni mi történt kösztetek. Ennyire megviselte volna az hogy visszautasítotad? -tette fel a kérdést Lola

- A döntésemnek van pár oka. -mondta- Első sorban, kaptam egy remek álásalánlatot.  Másod sorban magánéleti  problémák.

- Na ugye...-mondta Mechi - Lola, itt a válasz a kérdésedre

- Ezt csak azért mondtam el nektek, mert szerettem volna, ha ezt tudjátok. -sokszor találkozot a tekintetünk- Ennyit akartam volna. -mondta, majd kiment a teremből

- Na jólvan Tini. Tenned kell valamit! -nézet rám Mechi

- Mit tehetnék? -kérdeztem

- Mit tehetnél? Beszélj vele! Ne enged hogy elmenjen. -akadt ki Mercedes- Már most össze vagy törve. Mi lesz ha majd elmegy? -tette csípőre a kezét-