Yo te amo a ti ~ Jortini ✓

19. rész

- Lennél ismét az én imádot barátnőm? - kérdezte

Nem tudtam, hogy képzelődök, vagy ez tényleg a valóság. Hogy csak beképzeltem ezt a kérdést, amire már napok óta várok, hogy megkérdezze. Sikerült magamhoz térnem és megbizonyosodtam, hogy nem csak képzelődtem.

- I-igen! - éreztem, ahogy könnyfátyol telepedik a szememre de nem a szomorúságtól, bánattól, hanem az örömtől

- Szeretlek! - ölelt magához. - Mindig is szerettelek. - tette hozzá.

- Ahogy én is. -mosolyogtam- Őszíntén szólva, sosem volt olyan hogy nem szerettelek volna. Akárhányszol menekültem tőled, csakis emiatt volt. - rápillantotam

Elfogyasztotuk a reggelit, amit inkább ebédnek neveznék. Jorge készítti a legjobb lasagnet a világon, persze, anya után.
A telefonom csörgésére lettem figyelmes amit azonal felvettem, mivel Mechi hívot.

- Mechi. Szia. -köszöntem- Történt valami? - a kérdésre Jorge rám kapta tekinteték és kíváncsían fürkészet

- Szia. Magához tért. -hallotam a hangjában ahogy mosolyog

- Komolyan? -tettem fel a kérdést

- Uhum. -válaszolta, egy hatalmas mosoly kúszot ajkaimra - De most megyek, nem lehet használni a mobil telefont. Siessetek. -mondta, majd azzonal bontotta a vonalat

- Na mi történt? -állt fel a székről Jorge, ahol eddig ült

- Anya felébredt. -Jorgera néztem- Annyira boldog vagyok. -

Nagyon boldog voltam. Jorgeval újra együtt vagyunk, anya magához tért.
Rögtön indultunk a korházba Jorge autójával. Mikor oda értünk, kézen fogva indultunk meg a már ismert szobához. Mechi a folyosón ült az egyik széken és amint megláttot minket elmosolyodot közben felált.

- Jól van?-kérdeztem azzonal ahogy oda értünk

- Igen, most vizsgálja az orvos. -válaszolt, de láttam rajta hogy kérdezni akar valamit

- Kérdezz nyugodtan. -nevetem fel

- Köztetek meg mi történt? -vonta fel szórakozattan a szemöldökét

- Eltalált minket Cupido. -viccelődöt Jorge, ami egyrészben igaz.

- Veszem észre. -forgatta meg a szemeit majd felnevetett a barátnőm.- Szóval akkor együtt vagytok?

- Igen. - válaszoltunk egyszerre Jorgeval

- Valahogy gondoltam hogy ez lesz a vége, mikor elmentetek innen együtt. -mosolyodot el büszkélkedve Mercedes. Még beszélgettünk egy kicsit, majd az orvos lépett ki a szobából

- Jónapot! -köszönt mosolyogva

- Jónapot. -köszöntünk mi is - Hogy van az anyám? -kérdeztem meg rögtön

- Remekül. Minden rendben vele. A sebbe szépen gyógyul. Ha ilyen jól fog haladni a felépülése, akkor már holnap haza mehet. -osztota meg velünk a remek hírt

- Bemehetünk hozzá? -kíváncsían ránéztem.

- Természetesen. -vigyorgot az orvos

Megköszöntük, majd bementünk anya szobájában. Jorge szorosan mögöttem jöt, utána pedig Mechi.  Anyára pillantotam, aki mosolyogva nézet ránk.

- Szia anya. -odasiettem hozzá és megöleltem 

- Szia kicsim. -puszilta meg a homlokom

- Hogy vagy?