Yo te amo a ti ~ Jortini ✓

10. rész

Mikor magamhoz tértem egy ismerős helyen voltam, de nem otthon. Felszerettem volna ülni de nemtudtam. Ismét fájdalom hasított a fejembe.
Körbe nézve hófehér falakon itt-ott egy kép díszelgett. Erőt vettem magamon és felültem. Behunyva a szemem, kezemet a homlokomhoz tettem. Mély levegőt vettem.

Egy nappaliban voltam és a kanapén feküdtem. A hátam mögöt volt a folyosó és egy lépcső ami az emeletre vezetett.

A dohányzó asztalra pillantottam ahol egy-két kép volt található. Ez nem is lett volna furcsa ha nem én és...Jorge vagyunk rajta.

A konyhából épp Jorge lépet ki egy bögre foró valamivel.

- Magadhoz tértél? -jött közelebb és helyet foglalt melletem- Jobban vagy? -kérdezte aggodó tekintetel-

- Mit kerresek itt? M-mi történt velem? -néztem a képre amin én és Jorge ölelkezünk. Még mindig megvan neki?-

- Rosszul lettél és elájultál. -emlékesztetett-

- És miért pont ide hoztál?

- Mert így láttam legegyszerűbbnek. -nyújtotta át a bögrét amiben tea volt-

- Köszi. -suttogtam-

- Jobban vagy? -kérdezte aggodó hangon-

- Azt hiszem igen.. -tördeltem az ujaimat- Jorge. Miért vannak itt még a közös képeink? -rá emeltem a tekintetem-

-  Mert én..-dadogta. Nagy levegőt vett és folyatata- Én még mindig szeretlek. -temete az arcát a tenyerébe

Megszepenve ültem ott a kanapén, meglepődve és némán. Nem tudtam megszólalni. Nem tudtam hogy mit mondjak. Jorge felém fordult majd megszólalt.

- Látom meglepődtél. -fürkészte az arcomat- Kérlek, mondj valamit. -kérte

- De..nem tudom mit mondjak. -dadogtam én is-

- Az igazat. -nézet rám- Csak mondd hogy még szeretsz és a többi az én dolgom. -nagy levegőt vett- Csak egy szavadba kerül. -nyelt egyet-

- Nem tehetem Jorge. -sóhajtotam-

- Már nem szeretsz, igaz? -tette fel a kérdést csalódottan. Nem válaszoltam semmit, csak némán ültem- Rendben, értem. -sóhajt-

- Légyszi, haza vinnél? -kérdeztem. Bólintott és elindultunk az autójához. Beültem az anyóülésre és elindultunk mikor Jorge is beült

Az egész út csendesen telt, még a rádió sem szólt. Jorge az útra figyelt én pedig az elsuhanó tájat figyeltem. Ez a pár perc is borzasztó lassan telt.
Nem hittem volna, hogy ez a dolog így fog megtörténi és hogy én visszautasítom.
Igen, nagyon elrontotam.
Arra eszméltem csak fel, hogy a jármű megált.

- Megérkeztünk. -köszörülte meg a torkát a melletem ülő férfi

- Köszönöm. -felé fordúltam. Ahogy a szemeibe néztem könnyek gyűltek a szemeimbe. Bólintot én pedig kiszáltam. Mielőtt még bezártam az ajtót rá pillantotam. Láttam, hogy ő is küzködik a könnyeivel- Sajnálom. -ennyi jött ki a torkomon. Bezártam az ajtót és megvártam amíg elhajt az autóval. Mikor kifordult és már a színét sem láttam ennyi volt. Elfogtak és a könnyeim rabsága alá keveredtem. Zokogva a földre ronytam.

- Kislányom. Mi a baj? -rohant ki a házból anya és utána pedig a két barátnőm - Mi történt? -ölelt magához és simogatta a hátam hogy megnyugodjak.

- Elrontotam. Mindent. -sírtam

- Minden rendben lesz, csak nesírj. -felhúzot és így ölelt tovább.

Sziasztok!☺
Elérkesztünk az utolsó részhez. Sajnos egyszer minden....jó nyugi. Nem ez az utolsó rész.😁❤

Egy rövideb részel jöttem, ami lehet "szomorúbb" is a #Jortini fanoknak.😓
Remélem azért tetszik.😘 Hamarossan új rész.

Have a nice day Tinistas!💛