Yo te amo a ti ~ Jortini ✓

20. rész

(Nézzétek meg a videót, amit felülre csatoltam. /nem saját/ Jó olvasást!)

A tegnapi este nagyon csodálatosan telt. Mondhatni, közelebb kerültünk egymáshoz Jorgeval, testileg és lelkileg is.

Most épp Jorge szüleinél ülünk az asztalnál. Tegnap kaptunk egy üzenetet Ceciliatól, hogy ma várnak minket ebédre.
Őszintén, a tegnapi után nem túl sok étel fér belém, de megpróbálkozok vele.
Anya és Cecília még a konyhában művészkednek, míg én, Jorge, Jorge apukája az étkezőben ülünk és az a kínos csend uralma alá vett minket.

- Szóval... -köszörülte meg a torkát. Nos, Mr. Blanco nem kedvel annyira, jobban kedvelte Jorge exét. - Hogy telt a tegnap estétek? -kívancsískodott

- Nagyon jól, apa, köszönjük. -válaszolt Jorge

- Én azt hiszem, megkérdem anyáékat, hogy kell e nekik segíteni valamiben. -álltam fel a székről és a konyhába indultam, megáltam a pultnál

- Baj van, drága? -aggódott Cecília

- Dehogy...csak..-

- Csak a férjem idegesít a folytonos kérdéseivel. -fejezte be helyetem a mondandómat- Tudom, de ne figyelj rá. Idő közben majd rá jön, hogy te sokkal szebb, kedvesebb és értékesebb vagy mint a másik. -nyugtatot

- Köszönöm. -mondtam hálasan

- Most akkor megterítünk és ehetünk. -jelentete ki édesanyám, majd úgy tettünk, ahogy mondta. Megterítettünk, helyet foglalt mindenki, én Jorge mellet ültem, velem szemben pedig anya, aki Cecília mellet ült, Jorgeval szemben és a férje, Mr. Blanco mellet

Miután elfogyasztottuk a vacsorát, elválaltam, hogy elmosogatok. Inkább az, mint hogy hallgassam, ahogy Mr. Blanco szemrehányásokat tesz felém.
Épp a kezemet töröltem meg, mikor valaki megfogta a derekam és a nyakamba puszilt. Jorge. Imádom őt.

- Kész vagy? -kérdezte, majd ringatózni kezdett velem

- Igen. -válaszoltam

- Arra gondoltam, hogy ellazulhatnánk egy kicsit. -suttogta a fülembe

- Mire gondolsz pontossan? -fordultam felé és a nyaka körül fontam a kezeim

- Elmehetnénk egy kicsit a strandra essetleg, wellneszezni. -vetette fel az ötleltét

- Nem is rossz ötlet. -mosolyogtam

- Csak ketten. Kettesben a nagy világban, az  éjszakában. -suttogta ajkaimra- Benne vagy?-válaszként megcsókoltam- Ezt egy igennek veszem. -nevetett fel. A nappaliba mentünk, ahol mindenki ott volt. Mikor leakartam ülni a kanapéra Jorge mellé, Mr. Blanco szólalt meg.

- Martina, szeretnék veled beszélni. Lehetséges ez? -hirtelen nem tudtam mit tegyek. Megint szemrehányásokat akar tenni, vagy most már tényleg elkül a búsba?

- Persze. -szólaltam meg végül és bele egyesztem. Lehet rosszul döntötem, de kíváncsi vagyok, mit akar. Majd kiderül.
Átmentünk a dolgozó szobájába, ahol maga után bezárta az ajtót. Najó. A horrorfilmekben ilyenkor következnek a legrosszabb jelenetek. Meg akar ölni? Komolyan a saját házában akar kinyírni?

- Szeretnék bo-bocsánatott kérni, ami miatt olyan voltam veled, amilyen. -kezdte- Félre ismertelek és csukva maradt a szemem, és nem vettem észre, hogy te vagy az a személy, aki a fiamhoz illik. Aki szívébe sokkal több szeretet szorult, mint ez a világ.
Mert sikerült rá jönnöm, hogy te vagy a legtökéletesebb lány a fiamnak, akit tényleg szeret. Az előző barátnője elvakítot, és nehezemre esett kinyitni a szemem és észre venni az igazat. Azt hogy az előző barátnője hozzád képest egy nulla volt. -valotta be, amit érez. Éreztem, hogy őszintén beszél. - Remélem nem haragszol rám és majd valamikor megtudsz majd nekem bocsájtani.