Yo te amo a ti ~ Jortini ✓

12. rész

A próba után a csajokal elindultunk a közeli pizzazóba, mivel megéheztünk.
Természetesen Diegoék is velünk tartotak, de szerencsére más asztalnál foglaltak helyet a kis csapatukal.

Mindenki rendelt magának pizzát, én kukoricásat rendeltem, Mechi sonkás pizzát extra sajtal, Lola pedig Hawaii-t rendelt.
Mindhármunk kért hozzá Cola-t, amit hamar ki is hoztak.

Beszélgettünk, sajnos felmerült a táncpróba is és a kis "jelenetünk".

- Tini, mondd csak. -pillantotam a lányra- Mi történt a próbán? -tette fel a kérdést

- Pontossan mire gondolsz? -kérdeztem vissza

- Hát mikor elrontodad a lépést. -nézet rám Mechi - Pedig azt a lépést tudtad leginkább.

- Elkalandoztam. -mondtam az igazat

- Jorgen, igaz? -fürkészte az arcomat Lola

- Aham. -bólintotam- De létszíves. Nem szeretnék róla beszélni..

Az a három nap nagyon gyorsan telt. Igazából nem történt semmi olyan különös dolog, minden normális volt, aszthiszem.
Ma van a verseny napja, és egyben Jorge utolsó előtti napja itt. Holnap elutazik Európába és nem tudom mennyi időre. A lányok próbáltak rászedni hogy beszéljek vele, de egyszerűen ez nem ment. Nem volt hozzá erőm sem önbizalmam.

Már elkészültem. A ruhám egy gyönyörű kékes-lilás színben pompázot. Térdnél feljebb ért. Eléggé testhez simuló, de nekem tetszik.
Jelenleg az öltözőmben vagyok és várom hogy minket szólitsanak a színpadra. Szőrnyen izgulok. Mi lesz majd, ha véletlenül elrontom? Vagy ha elfeljtem a lépést? Nem is merek bele gondolni.

- Következő felépőink a helyi Buenos Airesi gimnázium diákjai. Fogadjuk őket egy hatalmas tapsal! -jelentete a műsorvezető

- Srácok, nem baj ha nem nyerünk. Az a fontos hogy jól érezétek magatokat. Csak engedjétek el magatokat és élvezétek a zenét és táncoljatok. Ha nem is nyerünk, a fontos hogy megpróbáltuk, és ettől nem leszünk vesztesek. -bíztatot minket Blanco- Készen áltok? -kérdezte hangosan

- Igen! -kiáltotuk

- Akkor mutassátok meg, hogy mennyit edzetetek! -mutatot a színpad felé- Elsőként  Stela és Luke lép fel, őket követve Isabel és Alex. Utánuk pedig Lola és Sebastia, Mechi és Maximilian, és végül pedig Martina és Diego. -olvasta fel a neveket egy papiról

×××

- Úristen! Eszméletlenek voltatok! -öleltem magamhoz a legjobb barátnőmet

- Komolyan? -kérdezte egy halvány mosoly kisértésében

- Abszolút igaz! -csatlakozot Lola is a gratulációba

- Köszönöm csajok. -öleltük meg egymást- Tini, sok sikert! -suttogta nekem oda majd biccentet Diego felé, majd eltűnt a backstage-be

- Tini, várj. -szólt utánam Jorge, mikor már épp indulni akartam a színpadra. Diego már ott van

- Mi az Jorge? -fordultam felé

- Csak szeretnék sok szerencsét kívánni. -lépet hozzám közeleb - De tudom, hogy nincs rá szükséged hiszen te vagy az egyik legjobb. -dícsért, asszem.

- Köszönöm. -éresztem ahogy elpirulok ezért lehajtotam a fejem. A hüvelykújjával az álkapcsom alá nyúlt és felemelte a fejem evel biztosítva, hogy a szemébe nézzek.