"Olyan vagy, mint egy angyal.
Úgy jársz, mit egy angyal.
Úgy beszélsz, mint egy angyal.
Úgy viselkedsz, mint egy angyal.
De okos vagy.
Te a gonosz vagy álcázva."
Miután haza értem az iskolából apám fogadott, hogy készüljek megyünk vadászni. Őszintén szólva utálom ha vadászni megyünk.
Én: -Ne már fater, tudod hogy utálom. -forgattam meg zöld szempáromat.
Apa: -Nem kérdeztelek hanem mondtam, hogy készülj! -förmedt rám. Utálom..
Felmentem és elkezdtem készülődni, elgondolkoztam miért is járok ide hisz nekem van külön lakásom...bár az olyan magányos hisz senkim sincs. El vetettem az ötletet később még le tisztázom magamba.[...]
Elkészültem így lementem faterhoz.
Apa: -Na mehetünk végre? -türelmetlenkedett.
Én: -Jah..-ki mentünk, beültünk a kocsiba és elindultunk. Csak néztem a rengeteg embert, házat, családot...az én családom miért nem lehetett olyan tökéletes mint másoké?...Azt vettem észre más utat választott apa.-Hova megyünk? -néztem rá.
Apa: -megpróbálunk egy új helyet, hátha ott sikerrel járunk. Uhm..oké...nem zavart. Csak az hogy vadászunk. Egy jó fél óra alatt oda is értünk az új erdőhöz. Sűrű rengeteg és már most őzek szaladgáltak a kocsi előtt, hogy hova bújjanak.
Én: -Muszáj ezt? Mire jó?...-szálltunk ki.
Apa: -Kussolsz, majd ha megélsz magadtól leállhatsz ezzel de addig az van amit én mondok! -vágta hozzám a puskát. Szemforgatással válaszoltam és elindultunk be az erdőbe. El sem hiszem, hogy ilyen lett...Nem volt ő ilyen ne higyjétek azt..
-7 hónappal ezelőtt-
Anya: -Megfázol. -húzta fejembe a sapkát.
Én: -Anya, ne már, nem vagyok már 5 éves. -nevettem.
Anya: -Nem baj. -mosolyodott el rajtam.
Apa: -Jó reggelt. -jött le és egy csókot adott anyának nekem meg összeborzolta a hajam. Elmosolyodtam.
Én: -Na megyek suliba. -megpusziltam őket.
Apa: -Gyere elviszlek. -tette le a kávéját.
Anya: -Várjatok én is megyek. -felvették a kabátjukat ugyan is tél van meg csizmát. Ki mentünk a kocsihoz és beültünk. Apa elindult. -Csak óvatosan, nem kell sietni.
Apa: -Nyugi. -bekapcsolta a rádiót és jól elvoltunk addig a percig míg egy kamion át nem száguldott fel borulva a mi sávunkba és apa későn reagált. Horror filmbe illő jelenet játszódott le ott.
-vissza emlékezés vége-
Azóta semmi sincs rendben se velem, se apával se a kapcsolatunkkal. Mentem utána majd egy idő múlva szétváltunk hátha hatásosabb, persze hogy nem fogok lőni.[...]
Egy ideje csak megyek, jól bejöttem a sűrűjébe az erdőnek. Megbotlottam valamibe és elesve káromkodtam. Oda világítottam hisz rám sötétedett. Egy lány feküdt ott kifakult, könnyes arccal és vérzett. Nem tétováztam, felkaptam és rohantam a kocsihoz.
Én: -APA! -kiabáltam neki a kocsitól.
Apa: -Mivan? Mi az? -rohant oda.
Én: -Vigyük kórházba! -förmedtem rá majd betettem a lányt a hátsó ülésre és beültem hozzá. Apa bepattant és hajtottunk is. De apa nem a kórház felé ment. -Mit művelsz?!
Apa: -Nem visszük oda! Hogy ránk fogják? Hülye vagy?! -kitett a házamnál.
Én: -Tudod mit? Baszódj meg. Ehhez a hozzáállásod miatt is halt meg anya! -förmedtem rá és besiettem a lánnyal a házamba. Nagyon gyorsan leápoltam és öntöttem a szájába vizet hogy pótóljam a vérveszteséget.
-2 nap múlva-
2 napja alszik. Aggódok érte pedig ismerni se ismerem. Én hülye eltörtem egy poharat mikor leakartam tenni a lány mellé. De mellé tettem és leesve összetört. Szedegedtem fel a darabjait majd ki dobtam. Mikor felállva megfordultam ő már fent volt.
Én: -Ohh..Nem akartalak felébreszteni.
??: -Nem..Semmi baj..Dee ki vagy te? És hol vagyok? -bombázott a kérdéseivel. Eszméletlen édes hangja van.
Én: -Én Alex vagyok, és nálam...megtaláltalak 2 nappal ezelőtt az erdőben, és haza hoztalak. Eszméletlen voltál és sebesült.
??: -2 nappal ezelőtt?! -lepődött meg.
Én: -Igen..Nagyon durván sok vért vesztettél szóval nem csodálkozok ezen. -ültem le az ágy végébe.
??: -Értem..Most mennem kell. -állt fel, de megbillent kicsit és vissza ültetettem majd leültem mellé.
Én: -Maradj még..Engem nem zavarsz és pihenned kell még. -simítottam végig a haján. Olyan selymes és puha neki.
??: -De csak kicsit..-sóhajtott.
Én: -Köszönöm. -mosolyodtam el.-Kérsz valamit?
??: -Uhm..-elgondolkozott..elég hangosan..-Mennyire lenne reális azt mondani, hogy feküdjön mellém és öleljen át?...-muszáj volt elnevetnem magam amin meglepődött. -Mi az?
Én: -Elég reális lenne ha megkérdeznéd. -nevettem továbbra is.
??: -Hangosan mondtam?! -pirult el. Istenem de aranyos.
Én: -Hangosan gondolkoztál. -lefeküdtem mellé majd magamhoz öleltem.
??: -Ha ezt csinálod el fogok aludni, de ne hagyd abba..-elmosolyodott amitől nekem is muszáj volt.
Én: -Aranyos vagy..De ha szabad tudnom...Mi történt veled?
??: -Elmondom, de megígéred, hogy nem győzködsz majd a rendőrséggel...-nézett fel rám boci szemekkel, megolvad a szívem.
Én: -Öhm..Igen..Megígérem...-sóhajtottam.
??: -Rendben...-belekezdett és hiába csak párnapot mesélt szörnyű amit vele tett az a vadállat.
Én: -Megígértem, hogy nem győzködlek a rendőrséggel...De azt nem mondtam, hogy ezentúl nem védelek meg.-öleltem szorosabban magamhoz.
??: -Nagyon hálás vagyok mindenért..-mosolyogtam rá.-De nem kérhetem, hogy veszélynek tedd ki magad egy idegen miatt.
Én: -Nem kérted...Én döntöttem így. -pusziltam meg a homlokát amibe újra belepirult.
??: -Annyira köszönöm..-fúrta mellkasomba a fejét amitől én jöttem zavarba.
Én: -Szívesen..Őőő..-elgondolkoztam hisz nem mutatkozott be.
??: -Zoe...Zoe Parker...-motyogta.
Én: -Szívesen Zoe. -simogattam tovább a hajat míg be nem aludt. Édesen szuszogott és nem volt szívem ott hagyni, de őszintén nem is akartam. Megfoglak védeni minden áron Zoe Parker.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
