Gyilkos vágyak

Bradley Black (17. rész)

Hogy hogy lett Brad pszichopata? Itt a válasz:

- 2010 -

Anya és apa üzleti útra mennek állítólag, de tudom, hogy elég fiatalok és elég korán vágtak bele a gyereknevelésbe. Inkább előlünk menekülnek. Az ajtóban állt apánk, anyánk addig a konyhában töltötte magának a cigarettát, amint meghallotta a taxi dudálását beledobta a táskájába és ki rohant, az ajtóban vissza nézett rám és a húgomra.

-Anya: Gyertek ide, had köszönjek el. -a húgom könnybe lábadt szemmel rohant anyánk szoros ölelésébe. Homlokára nyom egy puszit majd rám néz. -Gyere Bradley. -heves hezitálás után ellöktem magam a faltól és hagytam, hogy anya magához öleljen. -Vigyázz a húgodra míg távol vagyunk. -Bólintottam helyeslően. Anya kifordult az ajtón és kezett rázott a férfivel akinek fülig érő mosoly volt a száján. -Biztos maga Sebastian. 

-Seb.: Igen, ne aggódjanak jó kezekben lesznek. -Anya kirohan és már el is tűnnek a taxiban. A férfi beljebb lép és becsukja az ajtót. Sarah-t magam mőgé húzom és szúros szemmel nézek a férfire. -Rendeljünk pizzát?

-Én: Nem kell. -ragadom meg Sarah kezét és indulnék vele felfele.

-Sarah: Lehetne ananászos? -néz csillogó szemekkel Sebastian-ra.

-Seb.: Persze hercegnő. -Hercegnő?! Még anyánk se hívja így. Megragadom Sarah kezét és felrohanok vele a szobánkba. 

-Én: Ma itt eszünk. -veszek elő egy zacskó gumicukrot a fiókból és oda adom neki. Nagy örömmel ki veszi a kezemből és elkezdi csámcsogva enni. Leülök az alsó ágyra ugyan is emeletes ágyunk van. De a nyugalmunk megzavarta az ajtó kicsapodása. Na vajon ki lenne az ha nem Sebastian.

-Seb.: Játszhatnánk míg megjön a pizza. A szabályok egyszerűek. -sétál be a férfi a szobába zsebre dugott kézzel. Felé fordulok teljesen. Ellenségesen nézek rá, de ez nem hatja meg.- Holnap lesz a születésnapod, igaz? -leül mellém.

-Én: Igen..-motyogom.

-Seb.: Hány éves leszel? 

-Én: 13. -állok fel és átülök máshová. Sebastian és az ajtóhoz sétál.

-Seb.: Most aludjatok. -lefekszem az ágyamra, ekkor rám néz- Ha ennyire véded a húgodat, jobb lenne, ha mellette aludnál. -nevet fel és ki megy. Fel mászok a húgomhoz és átölelve álomba merülünk. 
Reggel hangos zajra keltem, álmosan kinyitottam a szemem és oldalra néztem. Sebastian éllt ott egy edénnyel és egy fakanállal.

-Seb.: Jó reggelt! Boldog születésnapot! -hajol a képembe. Unottan ránézek és felülök látom hogy apám pizsamájában virít. Körbe nézek és a húgom nem volt mellettem. 

-Én: Hol van Sarah?! -pattanok fel és a fördőbe rohanok. A lány meglepetten néz rám a wc gurigát szorongatva ami a fejemnek landol.

-Sarah: Kopogni nem tudsz?! -kimegyek és becsukom az ajtót.  

Délután Sarahval játszottam, lementünk valami kajáért és akkor Sebastian megállított.

-Seb.: Ezt eltudod nekem vinni a postára? Addig a szülinapi vacsid is készen lesz. -kezembe nyomja a levelet és lelökköd az ajtóig. 

-Én: A húgomat magam...-mire észhez kaptam becsukta előttem az ajtót. Zsörtölődve kimentem a házból és elindultam a postára. Gyorsan oda értem mert csak 2 sarkonyira van tőlünk. Siettem haza mert féltem Sarah-t. Beléptem az ajtón és furcsa szag csapott meg meg egy macska nyávogása. 

-Seb.: Gyors voltál. -ültetett le.- Kérsz egy kis sültkrumplit? -letette elém. De elég érdekesen néztek ki, görbék voltak , mint egy öregasszony ujjai. Ráadásul furcsa szaga is volt. De hol a húgom, Sebastianra nézek.

-Én: Hol van Sarah? -nézek egyenesen a férfira.- miután kiejtem a húgom nevét, elsötétült tekintetét rám emeli és felkacag. Kérdőn és rémülten nézem előttem a férfit aki a nevetésen kívül semmit nem csinál. -Hol a húgom és hogy került ide a macska?! -emelem fel a hangom.

-Seb.: A macska csak illúzió, hogy elterelje a figyelmed. A húgod meg hát...jó étvágyat. -Kezem ökölbe szorul, szemembe könny szökik.

-Én: MONDD HOGY HAZUDSZ TE ELMEBETEG ÁLLAT!! -pattantam fel földhöz végva a tálat.

-Seb.: Hazudok.

-Én: Tényleg?!

-Seb.: Nem, de nyugi, az emberhúsnál nincs is jobb. -felrohantam. Gyorsan összepakoltam és kimásztam az ablakon. Rohantam ahogy bírtam. Elfutottam a reptérig. Itt megvárom míg haza érnek anyáék...