Reggel mikor megébredtem, nem ott keltem fel ahol elaludtam. Hanem egy...autóban?! Mi a fasz?!
- Én: Ki akarok szállni..engedj ki! -rángattam a kocsi ajtaját, de be volt zárva.
- Brad: Nem, szóval nyugodj meg és ülj le arra formás seggedre. -röhögi el magát, de nem úgy, mint amikor kettőnk között történtek dolgok.
- Én: Hogy találtál rám? És minek viszel el? És hova? -szugeráltam az arcát a visszapillantó tükörből, de nem hatotta meg.
- Brad: Majd meglátod hamarosan, hogy hova. Hogyan találtam rád? Elég egyszerű volt hiszen az erdő közepén kibaszottul csak egy..ismétlem EGY elhagyatott ház van. Azt hiszed nem ismerem az erdőt? -nevet fel gúnyosan.
- Én: Min röhögsz ennyire? Elment a maradék 2 agysejted is ami meg volt?
- Brad: Okosabb vagyok mint azt te hinnéd, még mindig ÉN találtalak meg a jéghideg földön az erdőben, úgy, hogy kezdőpontom volt csak, hogy honnan induljak. Szóval mielőtt annyira okosnak hinnéd magadat, hogy ilyenekkel próbálsz oltogatni, gondolkozz. -néz hátra a tükörből. -erre nem igazán tudtam válaszolni szóval csak hátra dőltem és néztem ki az ablakon, vártam, hogy hol lyukadunk ki, ha már ennyire szüksége van rám. Annyira bele merültem a tájnak a figyelésében, hogy elaludtam.
Egy jó pár óra múlva mikor megébredtem, megint máshol keltem, mint ahol elaludtam. Ez most komoly?! Ezzel a helyváltogatással a faszom ki van már. Körbe néztem. Csak sötétséget láttam, de úgy éreztem, hogy egy szobában vagyok, mivel egy ágyon vagyok kikötve. Várjunk mi?!
Elkezdtem rángatni a láncokat, de csak szét vágta a csuklóimat. Gondolom Brad meghallotta ahogy a láncok csörömpölnek mivel be jött.
- Brad: Áhh csipkerózsika megébredt az álmából. Hogy aludtál?
- Én: Engedj el! Normális vagy?! Mi bajod van neked?! Egyik percben még tök oké minden másikban meg már itt vagyok kikötözve egy kibaszott ágyon!!! -kiabálni kezdtem vele.
- Brad: -Nyugi van, mindent meg fogsz tudni a maga idejében, egyenlőre elégedj meg annyival, hogy TE..-sétált oda mellém és végig simította mélyen az arcomat egy bicska hegyével.- az ENYÉM vagy.
- Én: -felszisszentem a fájdalomtól- Te nem vagy normális! Te egy beteg állat vagy!! Csak kihasználtad az első alkalmam arra, hogy ide rángass és kikötözz?!! -kiabáltam még mindig azzal a nyomorék fejével, hülye ha azt hiszi megijedek tőle.
- Brad: Jókor jössz rá, talán nem kéne minden jött mentnek felajánlanod magad. -röhög fel- amúgy meg, nem kellett rángassalak, mert idővel jöttél volna te magadtól, ha folytatom a kis játékomat. -vigyorog elég beteges módon.
- Én: Te kihasználtad a naívságomat, és még azt hittem...-könnyesek lettek a szemeim.
- Brad: -felnevet- Te komolyan azt hitted szerelmes lettem?! -nevet.- De ne aggódj, mire oda jutunk, te sem fogsz engem, sőt, inkább könyörögni fogsz az életedért. -nevetve kiment az ajtón aminek a nyikorgása betöltötte a sötét és üres szobát.
KAMU SEDANG MEMBACA
Gyilkos vágyak
Fantasi"Olyan vagy, mint egy angyal. Úgy jársz, mit egy angyal. Úgy beszélsz, mint egy angyal. Úgy viselkedsz, mint egy angyal. De okos vagy. Te a gonosz vagy álcázva."
