Miután Brad kiment a szobából, elkapott a sírás. Hogy lehettem ennyire hülye? És Samantha...nagyot csalódtam benne, hiszen óvodás korom óta ismerem. Mind végig megbíztam benne és azt hittem, hogy, együtt öregszünk meg iker házban, de nem néztem volna ki belőle ezt..Bezárva, koszosan és egyedül ebben a szobában, minden átfut az ember fején. Miket tett, miket nem tett meg, és mi várt volna még rá az életben. Ahelyett, hogy, most anyámmal utaznék London-ba, itt vagyok, mint, egy kivert kutya az esőben ki láncolva. Nem tudom, mit tehettem én, hogy, ezt érdemlem? Akárhogyan is gondolkozok, nem tudom. Esetleg apám múltjában volt valami ami Brad-hez kötődik?...
A gondolat menetemet megszakította az ajtó nyikorgással teli kicsapódása, Brad lépett be rajta.
-Én: Mit akarsz?.. -tekintetemet nem szegeztem rá, hiszen az orromat is homályosan láttam a könnyektől megtelt szememtől.
-Brad: Ne sírj ilyen miatt, hidd el, lesz még rosszabb is, míg véget nem ér egyik pillanatról a másikra. Amúgy semmi okot nem adtam arra, hogy, már most sírj.
-Én: Tudod, ha, elrabolnak, láncra vernek, és fenyegetnek azzal, hogy, a kínzások közepette véget ér az életem, elég okot ad arra, hogy, sírjak. -néztem fel rá míg a könny le folyt arcomon. Leült mellém és rám nézett.
-Brad: Nem miattad van, csak kicsit. Ezt én már régóta terveztem csak mindig közbe szólt valami, vagy valaki. Tudod, ne hidd azt, hogy én ilyennek születtem. Engem az élet és az emberek formáltak ilyenné. Mindenkiben van egy kis rossz, ami az évek során terjed és terjed, ami egy idő után kirobban, mindenkinek más formában. Nekem ez jutott, és minden egyes percét élvezem, de egyben, átkozom. -feláll és mélyen a szemembe néz.- Jól jegyezd meg amit most mondok Zoe Parker. Nem mindenki és nem minden az, aminek vagy akinek te hiszed. Lehet az bárki vagy bármi a földön, ne bízz olyan emberekben akit köröz a rendőrség. -itt már vigyorog, mintha ez vicces lenne.
-Én: Nem hiszem, hogy ez olyan túlzottan vicces, mint amilyennek TE hiszed. -fordulok el tőle.- Tudod, az elején azt hittem rólad, hogy csak egy kamu vagy, hogy, otthon maradjunk és a boltokban a túltermelés megszűnjön. De mikor megjelentél, nem hittem a szememnek, idegesítettél, félelemben tartottál. Aztán jött Alex, vele kezdett jól alakulni, de neked meg kellett jelenned és bebizonyítanod, hogy, -mélyen a szemébe nézek- nem vagy közömbös számora.
-Brad: Most ettől meg kellene hatódnom? -neveti el magát.
-Én: Nem..ezt egy szóval sem mondtam, de tudod mi az igazság rólad?
-Brad: Na mi? Mesélj, hogy mennyire ismertél meg ezalatt a rövid idő alatt Parker.
-Én: Olyan vagy, mint egy angyal. Úgy jársz, mit egy angyal. Úgy beszélsz, mint egy angyal. Úgy viselkedsz, mint egy angyal. De okos vagy. Te a gonosz vagy, álcázva. -Komollyá vált az arc kifejezése és csendben kisétált, újra egyedül hagyni a gondolataimal.
ESTÁS LEYENDO
Gyilkos vágyak
Fantasía"Olyan vagy, mint egy angyal. Úgy jársz, mit egy angyal. Úgy beszélsz, mint egy angyal. Úgy viselkedsz, mint egy angyal. De okos vagy. Te a gonosz vagy álcázva."
