Egymásba Karolva

1. Fejezet

M.
Egy hangos ricsaj zavarja meg alvásom. Az ébresztő volt,ami jelezte, hogy iskola van. Nagynehezen feltápászkodom, majd kimászok az ágyból. A fürdőszoba felé veszem az irányt. Bemegyek, kifésülöm sötétkék hajam, megmosom az arcom,fogat mosok és azt követően felöltozöm. Bepakolok a táskámba és lemegyek reggelizni. Békésen eszem a frissen sült croissantomat, rápillantok az órára és látom, hogy 2 percem van becsengetésig. Felkapom a táskámat és rohanni kezdek. Szerencsére pont beértem becsengetésre az osztályterembe.

Vége lett az órának. Mindenki kiment csak Adrien nem. Valami nagyon lekötötte a figyelmét de nem láttam mi az. Hátulról kezdtem csöndben elindulni felé, már megakartam érinteni a vállát de Alya megtörte a csendet. Ennek következtében Adrien összepakolt és kiment a teremből.
Alya!-mondtam kicsit felemelve hangom.
Mit csinált Adrien?-kérdezte.
Valamit írt. De nem szokott így viselkedni elég furcsa volt. Remélem nincsen baja. -mondtam és Alya velem egyetértően bólogatott.
Gyere menjünk-mondta barátnőm és kimentünk a teremből.

A.
Reggel felkeltem és elbattyogtam a fürdőszobámba. Megmostam az arcomat és megigazítottam dús szőke hajam, aztán lementem reggelizni. Amikor megettem a reggelit, Plaggnek ajándéként Camembert dobtam a szájába. Táskámat a vállamra akasztottam és elindultam kifelé. Átléptem a kaput és egy bicikliző férfi jött nekem. Szerencsére se nekem se neki nem lett baja. Felsegítettem és a biciklin lévő kosárból kiesett szórólapokra vetettem pillantást. Katica.-mondtam álmélkodó hangnemben. Aztán megráztam a fejem és összeszedtem a sok szórólapot. A férfi bocsánatot kért, felállította bicikliét, majd tovább állt. Beszálltam az autóba és elmélkedni kezdtem. Mi tetszene Katicának? Mivem tudnám meglepni?-mondottam magamba, aztán egyszer csak egy jó ötletem támadt. Hát persze! Írok neki egy verset!-olyan boldognak éreztem magam.

Megérkezdtem a suliba, bementem az osztályterembe. Szinte nem is vett észre senki, leültem a padra és gondolkozni kezdtem, mit kéne írnom. Becsengettek, mindenki bejött de nem köszöntem senkinek. Biztos idiótának néztek, de most azt éreztem a legfontosabbnak, hogy megírjam érzéseimet a szerelmemnek.

Vége lett az órának. Hallottam hogy kicsengetnek, mégse megyek ki. Ott ülök a terembe, gondolkozva, mit kéne írnom. Szerintem már mindenki kiment-mondtam magamnak de egyszercsak felkiállt Alya, Marinettenek. Szóval még Marinette bent volt. De legalább nem voltam egyedül. Fogtam magam és amilyen gyorsan csak tudtam kimentem a teremből.

Sziasztok! Remélem tetszett nektek az első rész. Nemtudom mikor jön a következő rész, de ha tetszett szavazzatok rám(⭐) és majd jelentkezem.
Emma<3