Egymásba Karolva

6. Fejezet

M.
Ma én voltam a soros a "megfigyelésen", hogy nincs-e valami baj Párizsban. Épp a háztetőkön ugráltam, amikor egy kéz ért hozzá a vállamhoz. Reflexből odanyúltam és a földhöz vágtam, de meglepetésemre Macska volt az.

-Jaj bocsi Cicus. Nem tudtam, hogy te vagy az.-mondtam kuncogva.

-Semmi baj Bogárkám.-mondta Macska.

-Te egyébként mit keresel itt? Mármint nem mintha zavarna csak, hogy ma én vagyok a soros és tudod..azért vágtalak földhöz meg azért lepődtem meg ennyire meg hát igen, szóval igen.-dadogtam.

Várjunk..micsoda? Dadogtam? De hát én Adrient szeretem meg egyébként is Macska a társam, de mivan ha..mostanába egyre többet vagyok Macskával. És amióta azt a verset odaadta többnek látom egy társnál és egy barátnál is. Talán..beleszerettem?

-Hahó Katica, ittvagy?

-Ja, öhm izé én persze csak tudod elgondolkodtam igen-mondtam össze-vissza hadarva a szavakat.

-Egyébként hozzád jöttem kérdezni szeretnék valamit..

-Hozzám? Mármint persze kérdezz csak!

-Van kedved velem játszani?-mondta egy ravasz mosoly kíséretében.

Ezt vajon, hogy érti, hogy játszani? És miért vörösödtem el a mosolyára. Nem! Marinette Dupain-Cheng te Adrien Agrestet szereted!!

-Miféle játékra gondolsz?

-Ha játszol, elmondom.-mosolygott,
olyan..Macskásan.

-Legyen..Játszok.-mondtam.

-Szóval..Mivel nem szabat felfedni egymás előtt a kilétünket és én közelebbről megszeretnélek megismerni, arra gondoltam, hogy ezzel a játékkal jobban megismerhetjük egymást. A játék egyszerű. Kitalálunk dolgokat, pl. Menj el az Eifell toronyhoz úgy, hogy Zöld pólót viselsz..de persze nem Katicaként. Vagy, hogy hívj fel, mond el hol vagy, ahol sok ember van és megpróbállak megkeresni, vagy akár fordítva, hogy te keresel meg engem.-mondta. Láttam a félelmet az arcán. Tudta mit gondolok erről és gondolta mit akarok mondani. Aztán látta, hogy elkezdek gondolkodni amire ő is különös képet vágott.

-Tudod mit? Rendben. De ezt majd talán jövőhéten tudjuk csak elkezdeni mert elutazok.

-Elutazol? Hova?

-New yorkba.

-Nembaj az, eltudjuk kezdeni.-kacsintott.

A.
Katica is New Yorkba utazna? Akárcsak én? Meg ahogy dadogott, meg elpirult. Csak nem szerelmes belém? Ráadásul még a "játékomat" is elfogadta. Én éreztem a legszerencsésebb embernek magam a világon. Amikor egyszercsak..

-Macska..én elolvastam azt a  verset amit adtál..-a gyomrom görcsbe rándult. Minden izmom megfeszült és elképeztően kíváncsian vártam mit fog mondani-..és valami elképeztő. Annyira őszinte és kedves. Sosem volt még velem senkise ilyen..törődő. Tudd, hogy ha bármibe segítségre van szükséged, a Bogarad mindig itt van. Köszönöm-mondta, majd betöltötte a köztünk lévő távolságot és megölelt. Éreztem a testét, éreztem ahogy fél egy kicsit, éreztem, hogy szeret. Visszaöleltem és egy bő egy percig ott álltunk. Beszívtuk egymás illatát és néztük Párizs világító utcáit a háztetőről. Aztán elengedtük egymást. Egymás szemébe néztünk és csöndben hallgattuk a körülöttünk lévő zajokat. Aztán Katica törte meg a csendet.

-Figyelj..nekem mostmár mennem kell mert délután jön a vonat de képes vagyok azt is lekésni, ráadásul az egyik barátomék visznek kocsival a vasútállomásra, mert ő lesz a szobatársam, úgyhogy mégegyszer köszönöm. Szia Cicus.