Egymásba Karolva

13. Fejezet

M.
Reggel arra ébredtem, hogy nagyon rosszul vagyok, ezért a szobát elhagyva futottam a vécekagylóhoz. Utánamjött Adrien, de gyors bezártam az ajtót mert nem akartam, hogy így lásson.
Miután már nem kellett hánynom óvatosan kimentem, de addigra már Alya és Nino is itt voltak és aggódva vártak.

-Ö..Jó reggelt?-mondtam félenken

-Marinette, úristen megvagy? Adrien mondta, hogy nagy baj van.-szorította a vállaim Alya

-Én csak rosszul lettem, biztos a tegnapi miatt-mentegetőztem

-Tegnapi? Miért, mit csináltatok Adrienel?-monda Alya és láttam a sunyi fején, hogy mindjárt a képembe röhög, de olyat hogy még maga a fakutya is megirigyli.

-Alya ne is gondolkozz ilyeneken, rendi?-mondtam határozottan, de a szívem mélyén majdnem megfulladtam a röhögéstől.
Nino próbált úgy csinálni, mintha semmit se hallott volna, ami furcsa lenne, Adrien pedig csak mosolygott rám, mint egy jóllakott napközis.

-Na jólvan, ki kér reggelit?-tereltem a témát mert kezdett kínos lenni a helyzet, nem mintha eddig nem lett volna eléggé az. Kimentem és elkezdtem forralni a vizet hogy teát készíthessek, közben pedig vajazni kezdtem a barnakenyeret. Vettem elő zöldségeket, azon belül paradicsomot, paprikát, meg kígyóuborkát, amiket felszeleteltem. A felforralt vízbe raktam teafiltert majd gyors megterítettem és kész.

-Marinette, te egy istennő vagy-álmuldozott Adrien amire csak a szememet forgattam

-Adrienek van igaza kislány-nyammogta Alya és egy óriásit harapott a szemdvicsébe. Nino is bólogatott, én pedig csak mosolyogtam, majd kitöltöttem a teát és én is falatozni kezdtem.

Miután megreggeliztünk beszélgettünk még, de egyszercsak rámjött újra a rosszullét és a kedves kis társaságot elhagyva, újra a klotyó lett a társaságom. Nem tudtam mennyi ideje vagyok bent, csak annyit tudtam, hogy régóta de nem volt erőm felállni. Hirtelen Adrien kopogott és kérdezte, hogy jólvagyok-e de csak annyit hallhatott,hogy:

-Mehvah..-és elájultam. Vagyis pontosan nemtudom mi történt de gondolom valami olyasmi. Néhány képszakadásra emlékszem például, amikor Adrien berúgta az ajtót, majd a karjába vett, a nappaliba meg már a tanárnő várt. Aztán eltűnt minden.

A.
Biztos van összefüggés a tegnapi memóriavesztés és a mai rosszullétével Marinette, valahogy érzem. Amint megjött a Hotel orvosa ki kellett mennem, amit fájó szívvel tettem de nagyon nem volt választásom mert ezért nem állok le tracspartizni.
De hamar be is mehettem, ahol már Marinette a szemeit nyitogatta.

-Marinette!-kiáltottam és odafutottam megcsókolni. Az orvos közölte velem, hogy vagy csupán csak nagyon fáradt , vagy pedig Marinette, Terhes.

-Elnézést tessék?-mondtam földigérő állal.

-Jól hallotta fiatalember, Terhes.-mondta majd elindult kifelé a tanárnővel. Bennem kavarogtak a gondolatok, hogy mivan ha most tényleg az és ha igen az az én hibám-e, egy örök életre megutál?

-Nyugodj meg Haver, úgy nézel ki mint egy görcsös pávián. Miért lenne terhes?-nézett értetlenül barátom.

-Lehet igazad van-fújtam ki a levegőt.

-Szóval akkor ti este..-szólt Alya egy pshyo mosollyal elhelyezkedve arcán, amire először nemtudtam reagálni, de aztán csak annyit mondtam

-Ezt később oké?-néztem szúrósan, amire az ő szemei csak szivárványoztak.

-Nekem rendben-ugrált Alya a konyhába, a bánat tudja miért.
Nino csak a sapkája alatt kucogott amit már képes voltam elengedni a fülem mellett, de Marinette mozgolódni kezdett újra és kinyitotta a szemét.

-Marinette?

M.
Amikor elvesztettem az eszméletem sok kis emlék jött be a tegnap estéről. Igen, bevallom nem nagyon emlékeztem mert Adrinnel elég keményen berúgtunk. Próbáltam visszaemlékezni és akkor eszembe jutott valami. Először nem hallottam semmit, aztán egyre furcsább dolgokat hallottam.

-Marinette te szűz vagy még, neem?-mondta Adrien ittas állapotában, s közben elindult az ágyon fekvő jómagamhoz, aki szintén becsintett állapotába válaszolt:

-Valami baj van bele? Még csak 17 vagyok.-mondtam és megcsókoltam a mellém ledőlő szerelmemet.

Várjunk ugye nem? Lefeküdtünk Adrienel? Nem, nemhiszem de ha mégis, akkor lehet most terhes vagyok? Te jó ég!

-Marinette minden rendben?-kérdezte Alya aggódó tekintettel.-Rosszul érzed magad?

-Nem, jól vagyok de ha most lehet elmentek egy kicsit Ninoval?-néztem barátnőmre kérlelően, amire Ninora nézett és a fejével az ajtó felé biccentett. Miután kimentek, tekintetemet Adrienre fordítottam, aki meglepően nézett rám. Fogalmam sem volt, hogy kérdezzem meg tőle, túlságosan féltem a realciójától. De muszáj volt cselekednem, mert Adrien egyre nyugtalanabbul figyelt és várt, mit mondok neki.

-Mi..tegnap este, lefeküdtünk?-mondam, de levegőt sem mertem venni. Szívem úgy dobogott mint még soha és a másodpercek, éveknek tűntek. Figyeltem minden egyes mimikáját, hogy mit reagál de Adrien aggódó tekintete hirtelen megváltozott.

-Tessék? Nem-nevetett amire elég rosszalóan néztem.-Mármint, ha szeretnéd csinálhatjuk nincs semmi ellenem, de mi tegnap biztos nem. Annyira részeg voltam, hogy azt sem tudtam hol vagyok.-mondta és rögtön megkönnyebbültem, majd egy apró csókot leheltem ajkára. Romantikus pillanatunkat Mrs.Bustie zavarta meg amikor kopogás nélkül berontott a lakosztályunkra és sétált oda hozzánk.

-Bocsánat gyerekek, nem akartalak megzavarni titeket, csak mondani szerettem volna, hogy mivel Marinette ennyire rosszul érzi magát, nem muszáj a mai kirándulásra eljönnötök, így ti már kezdhettek is pakolni mivel holnap hajnalba indulnunk kell a repülőtérre, úgyhogy legalább ezzel le vagytok tudva.-mosolygott a Tanár nő. Igazából eszméletlenül örültem annak, hogy ilyen jó tanárunk van, és néha lelkiismeret fordulásom van emiatt, de most nagyon örültem.

Megköszöntük a Tanárnő kedvességét, majd mikor kiment felálltam és a szobába indultam összepakolni. Adrien is hasonlóan tett így együtt kezdtünk pakolni, amikor meghallottam, hogy Adrien valamit kuncog a hátam mögött. Megfordultam de háttal volt nekem, behúzott nyakkal ezért megpiszkáltam a vállát.

-Hé, mi olyan vicces?-mondam amikor Adrien megfordult és a bugyimat szorongatta a kezében.-Most komoly, Adrien? Olyan gyerekes vagy.-mondtam és unottam mosoly húztam a számra.

-Ezt azthiszem elhagytad-mondta miközben perverz mosolyra húzta a száját.-Vagy direkt hagytad itt nekem?-mondta a mostmár fülig érő mosolyával, de kikaptam a kezéből a fehérneműt és diadalmasam megfordultam hogy elrakjam, de felemelt és pörgetni kezdett, amire sikongatni kezdtem és kapálózni a lábammal, hogy engedjen el, de bekellett látnom, hogy csak Katicaként vagyok erőssebb macskánál, civil énemként egy kis virág vagyok. Persze nem mindig mert én is tudok szúrós rózsa lenni, de Adrien közelébe nem tudnék olyan lenni. Túlságosan is szeretem ahhoz.

-Na tegyél le-mondtam, mire ledodott az ágyra, persze csak finomat és kis csókokkal kezdte belepni a testem. Nem hazudok baromi jó érzés volt, a vérnyomásom az egekbe szökött és ahogy megfigyeltem nem is akart visszajönni mert Adrien nem állt le. Körbetekertem kezeimmal a nyakát és én is apró csókokat kezdtem rálehelni, majd szájára tapadtam és ott folytattuk tovább. Adrien keze a hátamtól a derekamig hullámzott fel-le, míg én a haját túrtam.

-Szerintem most kell bezárni az ajtót, nem lenne jó ha a továbbiakat valaki meglátná-mondta Adrien majd felpattant és az ajtóhoz sietett, amit lassan kulcsra zárt. Tudtam, hogy most mi fog történni, és már vártam de közbe nagyon izgultam és bevallom kicsit féltem.
Lefogok feküdni Adrienel?

~~~

Sziasztok! Most megint jöhetek magyarázkodni, hogy miért nem voltam aktív de ennek az egyetlen oka az, hogy lusta vagyok. Szóval bocsánat mindenkinek, remélem nem haragszotok.

És nagyon köszönöm, hogy ennyi kedves kommentet kapok mostanába, nagyon jól esnek.❤️