Egymásba Karolva

15. Fejezet

Adrien
Kezdett esteledni így Marinettel úgy döntöttünk, hogy filmezünk az utolsó éjszakán, de nem maradunk fent olyan sokáig, mivel hajnalba indulás. Pontosabban remélem. Nem szeretnék arra kelni, hogy a Gorillám kopog az ajtón, hogy megyünk, vagyis persze meg se szólalna csak bejönne, felkapná a cuccom meg talán engem is és levinne a francba. De inkább nem is akarok ilyenekbe belegondolni, mert a hideg kiráz tőle.

Marinette egy egész jó kis filmet választott az volt a címe, hogy "To all the boys i loved before" és bár romantikus fim, nekem tetszett. Miután kikapcsoltuk a tévét, Marinette elment fürödni, én pedig megnéztem, hogy mindent jól elraktam, mert nem akartam semmit itt hagyni. Nem találtam semmit, ezért leültem a kanapéra, majd egy üzenetem érkezett. Milyen véletlenszerűen és kellő pillanatban jönnek az értesítéseim mostanába. A szám ismeretlen volt, de egyszer már beszéltem vele hívásban, szóval biztos csak elfelejtettem menteni a névjegyzékekbe. Megnyitottam és egy üzenet fogadott.

-Szióka Adrien. Apud mondta, hogy ha hazajössz NewYorkból talizni akarsz velem és megakartam kérdezni hogy hol:)-öhm elnézést valamiről lemaradtam? Apám találkákat rendez a hátam mögött, vagy mi a franc? Mindegy, most nyugodt maradok, szépen elutasítom és kész. Nem kell felhívnom apámat ez miatt, úgyse érdekelné őt különösebben, szóval csak a saját időmet pazarolnám.

-Szia. Bocs nemtudom ki vagy mivel ismeretlen a számod, de nem szerettem volna semmilyen találkozót senkivel, szóval ha megbocsátasz lemondom.-és elküldve. Aztán lehet kivételesen nincs is benne apám keze, csak valamelyik nagy rajongóm megtalálta a számomat és megpróbált átverni. Sose értettem az ilyeneket.

-Jaj ne butáskodj, én vagyok az Lila. És apukád szólt, hogy fontos dolgot szeretnél megbeszélni velem, ha hazajöttél.-oké, szóval mégis benne van apám keze.

-Ez egy félreértés Lila, bocsi de nem szeretnék veled találkozni. A barátnőmmel leszek.-írtam. Tök büszke voltam magamra, hogy végre kimondhatom, hogy van barátnőm és talán így, mostmár nem támad le egy csapat lány, hogy vegyem el őket feleségül. Persze ritkán, de vannak ilyen 'meet and greet' találkozóim, ahol tudnak beszélgetni velem, meg mindig van valami játék, fotózkodás stb. Azokat mindig élvezem és most talán a következőre Marinettet is eltudom vinni.

-Ó, a nagy kirándulásokba felszedtél egy NewYorki lányt is? Kár, hogy a távolság miatt szakítanotok is kell;(

-Nem egészen.-adtam a rövid választ. Nem akartam mondani, hogy Marinettel járok, nem mintha szégyelném, sőt, csak tudom nagyon jól, se Lila, se Marinette nem csípik egymást.

-Hát jó nekem most nincs erre időm, bocsi és szia-erre inkább vissza se írtam, mivel az ilyen emberektől hányni tudnék. Most komolyan az előbb még itt nyalt nekem, most meg lelécel, mert megsértődik. Hagytam is a dolgot, elraktam a telefonom és pihentem. Nem sokkal később megjelent Mari is egy szál törölköbe. Mint mindig most is nagyon tetszett ez külsője.

-Megkérhetlek, hogy elnézel amíg felöltözök?-ábrándított ki, a nagy kézpelgéseim közben.

-Öhm már megbocsáss de láttalak már így, hisz tudod mi...-majd mosolyra húztam a számat és egy drámai szünet után folytattam.-..rosszalkodtunk? És tudtommal..-húztam végig a lepedőn az ujjam,-tetszett is.

-Köszönöm a felvilágosítást Agreste de, fél percről van szó-durcizott.

-Jó, oké felfogtam.-majd betakartam a kezeimmel a szememet. Természetesen nem fordultam el, mivel ilyen lehetőséget nem hagynék ki, meg amúgy is..a barátnőm. Elöttem nem kell szégyenlősködnie.

-Azthiszed nem látom, hogy leskelődsz? Ahj tökmindegy.-morgott magába, majd nagynehezen magára húzta az alsónemüjét. Felsőnek az én egyik pólómat használta, majd arra utasított, menjek fürödni.-Igenis asszonyom!-mondtam, amire nevetni kezdett, majd fogtam egy alsót és elindultam a fürdőbe. Én viszonylag gyorsan végeztem, de amikor visszajöttem azt vettem észre, hogy Marinette a telefonom képernyőjét bámulja.

-Leskelődünk, leskelődünk?-mosolyogtam, de nem válaszolt. Kezdtem megijedni. Nincs soha semmi érdekes a telefonomba, de Marinetteből simán kinézem, hogy ott is talál valamit, amit nem kéne.

-Te komolyan szinte itt randizgatsz, meg beszélgetsz Kagamival, de közbe a barátnődnek nevezel? Hát ezt nem hiszem el, annyira azthittem. 9.-es korom óta beléd vagyok zúgva és most, hogy végre nem csak 'legjobb barát'-ként tekintesz rám kiderül, hogy tökre Kagamival kavarsz. Vagy én már nem is tudom mit gondoljak. Lefeküdtetek? Mi fog meg téged annyira benne? Hisz szinte ugyanúgy néz ki, mint én csak nekem kék a szemem és hosszabb a hajam...-halkult el. Hű nem gondoltam volna, hogy 9. óta belém van zúgva, úgylátszik tényleg elég vakk vagyok ilyen téren, de ez csak egy félreértés, ráadásul nem is kicsi, szóval ezt muszáj megbeszélnem vele, most!

-Marinette dehogyis, félreérted. Hadd magyarázzam meg.-könyörögtem. Komolyan gondoltam. Nem akartam elveszíteni, főleg nem Kagami miatt.

-3 perced van.-mondta és kezeit összefonta. Egyszerre volt szomorú, mérges és csalódott..

-Szóval, apám nagyon jóba lett Kagami édesanyjával, ezért folyton átjöttek vacsorázni, meg mindenhova együtt mentek a szüleink, így egyértelműen Kagami nálunk tartózkodott. Nem hazudok, nekem is voltak érzésim Kagami felé, de csakis azért, mert kezdtem kudarcot vallani abban, hogy Katica egyszer az enyém lesz. Tulajdonképpen kihasználtam Kagamit, mert a saját bánatomat akartam elterelni a figyelmem elől. Így hát egyszer, ismétlem egyetlen-egyszer elhívtam, hogy együnk valamit, egy helyi kávézóba. Tudtam, hogy ő többet érzett, de még a csókját is elutasítottam, azzal az indokkal, hogy másé a szívem, a tiéd..-hajtottam le a fejemet.-sajnálom Marinette, elkellett volna mondanom.-

-Nem Adrien.-vágott közbe. Kezét felemelte és a szívéte tette-nem tudom mi történt, nem akartam ilyen forrófejű lenni. Hisz nem is tudtam miért volt ez, aztán rögtön ilyen féltékeny lettem. Igazából nemtudom min kaptam fel így a vizet-kuncogott fel. Tudom hogy szeretsz és tényleg nagyon sajnálom.-kezdett el nevetni, majd megcsókolt és bemásztunk az ágyba. Hamar próbáltunk elaludni, hogy ne legyünk annyira kómásak hajnalba. Marinettenek egy elég hamar sikerült mivel 8 órakor már mellettem szuszogott. Én olyan fél 8, háromnegyed 8 körül tudtam csak elaludni, de nekem mindig kell egy fél óra, hogy eltudjak aludni.

Szól az ébresztő, ideje felkellni. Marinette még szólt, hogy egy kicsit lustálkodik, így én felöltöztem a cuccokat az ajtó mellé tettem és készen voltam az útra. 3:30-ra kell elkészülnie mindenkinek mivel 3:35-kor már indulunk a vonat felé. Lassan Marinette is elkészülődött és a cuccainkat kivittük a folyosóra. Ott nem sokkal később Alyaék jelentek meg, így együtt indultunk le a földszintre. Már ottvolt egy pár osztálytárunk, csatlakoztunk hozzájuk, majd amikor mindenki megvolt indultunk a vasútállomásra.
Nem volt annyira messze így sétáltunk, majd a vonatra várva leülltünk.

-Mikor is jön a busz?-kérdezte Alya egy nagy sóhajtás kiséretében.

-Vonattal megyünk Alya. Egyébként 4-kor.-mondta Marinette, amire mindenki nevetni kezdett.-Mennyit aludtál te?-kérdezte.

-Hát nem sokat az biztos..-majd Ninora nézett, aki a telefonját bújta. Egy pillanatra ránézett a lányra és egy oldalas mosolyra húzta a száját.

-Anyám-mondta Adrien és mindenki nevetni kezdett, lehet túlságosan is hangosan.

Mikor megláttuk, hogy jön a vonat mindenki szedelőzni kezdett és elindultunk a vonathoz. Marinettet előre engedtem és már én is szálltam fel volna, de valaki a hátam mögött megszólított.

Sziasztok!
Először is nagyon köszönöm a több mint 7000 megtekintést, nagyon hálás vagyok. Viszont ma volt minden ebbe a részbe és a végére még ez is. Lehet átnevezem a könyvet 'Adrien kalandjai'-vá. Szerintetek ki volt a háta mögött? Írjátok meg és legyetek jók. <3