Egymásba Karolva

8. Fejezet

M.
Macska elment a tetőről. Én még egy percig ott ültem és leesett, hogy Adrient ott hagytam és biztos engem keres. Mondjuk Macska, Adrien, aki egy percel ezelőtt még velem smárolt, úgyhogy valószínű azért ment el, hogy nehogy azt higyjék, hogy eltűnt vagy valami ilyesmi. De ha őt,akkor engem is keresnek, ezért leugrottam a tetőről és egy üres helyen visszaváltoztam. Bementem az épületbe és a szememmel a többieket kezdtem keresni, leginkább Adrient. De aztán rezgett a táskám és gyors előkaptam a telefonom. Macska üzent:

-Mi van akkor, ha előbb tudom meg a maszk alatt bujkáló személyt, mint kéne?-írta Macska. Ezt meg hogy érti? Csak nem látta, hogy visszaváltozom. Hisz nem volt ott senki.

-Te meg miről beszélsz?-jobbat nem tudtam kitalálni. A fejem hófehér lett és szerintem, ha abba a pillanatba megmozdulok, összesek. Erre ő a szokásos szivatós Macskás módon csak annyit írt, hogy:

-Találkozunk New Yorkba M.

Úristen, Macska tudja ki vagyok?Mármint, hogy Adrien, akivel most 4 napig szobatársak leszünk? Mindenhova párba megyünk, EGYMÁS MELLETT. Jó, nyugi Marinette. Te is tudod ki ő, úgyhogy ígyis-úgyis megtudta volna..egyszer. Fogtam magam és elindultam a nagy tömeg felé. Megláttam Alyaékat és elkezdtem feléjük sprintelni. Odaértem, de Adrienek még nyoma se volt. De Alyaéktól sem akartam megkérdezni, nehogy kifaggasanak vagy ehhez hasonlók. Alya épp nagyba beszélt a nagy hős tetteimről, milyen menőn csináltam. Néha igazán örülök, hogy a legjobb barátnőm példaképe vagyok, még ha nem is tudja, hogy én vagyok az. Megszóvalt a monoton hangú hangosbemondó, hogy szálljunk fel a vonatokra, mert 5 perc és indulunk. Igazából nagyon izgultam, de próbáltam lazának kinézni, nehogy Adrien azt gondolja, hogy valami tök nem koplett csajt csókolt meg. Felszálltunk a vonatra és elindultunk a kabinunk fele. Amikor megpillantottam Adrient elpirultam de most nem rákvörösre. Csak olyan lágyan. Melegség öntött el, hogy láthatom őt. Leültünk a 4-es székekbe. A táskáink a poggyászon lapultak. Elindult a vonat és Alya bedugta Nino fülébe a füllhalgató egyik felét. A másikat a saját fülébe és benyomott érzéseim szerint, egy vígjátékot. Onnan gondoltam, mert olyanokat kacagtak, hogy jó volt nézni.
Nagyon belemerülhettek a nevetésbe, mert egy 15 perc után mind a ketten ott szuszogtak a szemünk előtt.

-Hát ez gyors volt. Nem sokat aludhattak.-Hallottam a mellettem lévő hangot, aki mosolyogva figyelt engem.

-Abban biztos vagyok.-mondtam,mire mindketten nevetni kezdtünk.

Adrien Alyaékra nézett. Megbizonyosodott róla, hogy tényleg alszanak-e. Aztán újra rámnézett. Elméjültem a smaragdzöld szemébe és az ártatlan mosolyába.

-Szóval tudod.-kezdtem a beszédet, amire még szélesebbre húzta ajkait. Amikor érsze vette, hogy a száját nézem, már a fogai is kilógtak.

-Meddig akarod még a számat bámulni?-kérdezte egy pajkos mosoly kíséretében.

-Mi jobbat kellene tennem?-mondtam és beszálltam a játékába.

-Mondjuk nem csak nézni, hanem érezni is?-mondta. Majd lassan a derekamnál fogva magához húzott. Akkor annyira nyugodt lettem, hogy nem is vettem észre, ki kapott le az előbb. Levegőhiány miatt lassan eltávolodtuk egymástól.

-Most boldog vagy, Cicus?

-A legboldogabb.-mondta. A gyomrom kisebb görcsbe rándult szavai hallatán, de aztán elmosolyodtam.

-Akkor jó.-mondtam és kihúztam a hátam, felakasztottam az állaimat, mint egy királynő.

Egy hirtelen mozdulattal, benyitott a tanárnő.
-Bocsánat gyerekek. Nem szerettelek volna megijeszteni titeket, csak szólni szerettem volna, hogy fél óra múlva ott vagyunk. Erre a válaszunk egy bólintás volt és a tanárnő már el is hagyta a helységet.

-Ennyire elszaladt az idő?-mondtam.

-Siet az idő, ha jól mulatsz.-mondta Adrien és még utoljára magához húzott egy csókra.

-Na neeeee.-kiáltott fel Nino. Ezt nem hiszem el! Már csak ez hiányzott.
Gyors elkaptam a fejem és mint ha semmi se történt volna néztem Ninora. Adrien hasonlóképpen tett, csak ő hozzácsapott egy laza fütyülést is.

-Haverrr...TI..MOST...WOW.

-Ennyit a titoknak.-mondta Adrien.

-Nino kérlek ne mond Alyanak. Majd én szeretném elmondani.-könyörögtem.

-Ja, hogy mi most járunk?-kérdezte Adrien. Komoly? Tegyél rá még 2 lapáttal.

-Ez ráér később is.-mondtam, tetetett haraggal, amit ő is észrevett és egy huncut mosollyal támogatta.

Nino felkeltette Alyat, hogy hamarosan leszállunk. Nino és Én az ablak fele, míg Adrien a túloldalon lévő üléseket figyelte, érzelem mentesen.

-Öhm..esetleg történt valami, amiről lemaradtam?-kérdezte Alya.

-Nem. Semmi se történt.-vágtam rá.

-Így ültetek 3 és fél órán keresztül?-kérdezte még feljebb tolva szemöldökét.

-Öhm..ja.-mondta Adrien.
Nino inkább meg se szólalt.

A kínos csendet a vonat leállása szakította félbe, szerencsére. Mind leszálltunk és kettesével egymás mögött a tanár számolgatott minket. Kicsit gáz volt annyi ember előtt, hogy a 16-7 éves tinédzsereket számolgat a tanár, de ez volt a munkája.

Elindultunk egy busz felé, ami a hotelhez vitt minket. Leszálltunk és kivettük a cuccainkat. Én csak körbe-körbe bámultam az épületeket. Egyik nagyobb volt a másiknál. Mindenhol taxik járkáltak, mert itt a belvárosban, nincs sok értelme kocsit venni a parkolóhely miatt. Aztán bementünk a hotelba. Mindenhol arany díszek voltak, az ott dolgozók fehér és vörös egyenruhában álltak a pultnál. Maga a helység tiszta volt, látszott, hogy foglalkoznak vele. Amikor mindenki megkapta a szobakulcsát elkezdtünk felmenni az emeletre. 20. emelet 2/A volt a miénk. A legfelső szint. Jó sokat kellett menni a liftel, de mákunkra Alyaék két szobára voltak tőlünk. Adrien segített lerakni a cuccainkat. A Tanárnő még leszállás után közölte velünk, hogy mikor van a reggeli, ebéd, vacsora és hogy mivel elfáradtunk, ma szabad program van.
Szóval azt csinálunk, amit akarunk.

A lakosztály nagyon szép volt. Volt egy pofás kis fürdő, konyha, ami egybe volt egy nappali szerüséggel. Volt egy külön szoba, ahol két takaros ágy pihent, köztük két éjjeli szekrénnyel. Mindenhol nagy ablakok voltak, ami szebbé tette a már így is gyönyörű helyt. Ledőltem a kanapéra, amíg Adrien áthívta Alyaékat. Azt mondta, van egy meglepetése. Persze megkérdeztem, mi az, de azt mondta, ha elmondaná, nem lenne meglepetés. Bejöttek Alyaék és leültek a konyhába lévő két bárszékre. Adrien vizet töltött magának.

-Na és kipakoltatok?-kérdeztem.

-Igen.-mondta Alya.

-Figyelem!-mondta hirtelen Adrien. Tekintetét mindenki ráemelte, amire elmosolyodott. Olyan makacs volt. Oda állt elém és rámnézett. Fogalmam sem volt mit akar. Aztán letérdelt és megfogta a kezem. Kicsit remegett, amit egy kis simogatással nyugtatott.

-Marinette, leszel a barátnőm?-mondta.

~~~

Sziasztok! Remélem tetszett nektek ez a rész. Ha igen, szavazz "⭐" és ha van kedved írd meg a véleményed róla. Sietek a kövi résszel.

krxebug