Egymásba Karolva

2. Fejezet

M.
Kicsengettek, végre hazamehettünk. Nagyon fáradt voltam, de nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg Adrient mit ír. Odamentem hozzá és köszöntem.
Sz-szia Adrien.-mint mindig persze dadogva, de reméltem válaszol.
-Oh, szia Marinette.
-Csak megakartam k-kérdezni mit írsz egész nap.-mondtam félve attól, hogy nem válaszol. Adrien mintha kicsit lesokkolt volna. Vagy fél percig engem nézett. Aztán megrázta a fejét és motyogni kezdett valamit.
-Jah..öh..igen..hát. É-én én egy verset írok! -jelentette ki, olyan gyorsan, ahogy csak tudta. Érdeklődve néztem rá és megkérdeztem kinek írja amikor egyszer csak..
Jaj bocsi Marinette rohannom kell edzésre!-fogta magát, majd kifutott a teremből. Hát igen, valamit nagyon titkol és nagyon tudni szerettem volna, kinek írta egész nap azt a verset. De annyira fárádt voltam, hogy muszáj volt hazamennem.

Hazaértem, ledőltem az ágyamba, majd gondolkozni kezdtem.
-Ugye nem Kagaminak írja??-mondtam Tikkinek aki csak kuncogott.
-Nem hinném Marinette ne aggódj.-válaszolt Tikki miután kiröhögött, de annyira aranyos volt, hogy nem tudtam rá haragudni.

A.
Marinette ma nagyon megijesztett-mondtam magamba, miközben vettem fel a vívós cuccom.
-Miért érdekelte őt ennyire, hogy mit írok?-kérdeztem Plagget.
-Nemtudom, de igazán megkínálhatnál egy darabka sajttal-elégedetlenkedett.
-Nesze-mondtam, majd folytattam.-Néha nagyom elegem van a sajt kéregetéseiddel.-mondtam kicsit durcásabb hangnemben, de amint láttam Plagg mégcsak nem is rám nézett, hanem mintha a sajtjával beszélgetett volna. Megforgattam a szemem, becsuktam a szekrényem és elmentem az edzésre.

Miután vége lett összepakoltam és átöltöztem. Elindultam a kocsi felé, amikor egy robbanást hallottam. Eljött a mi időnk-bújt ki a táskámból Plagg, majd egyetértően bicentettem és elbújtam egy fal mögé, ahol senki se lát.
-Plagg, Karmokat ki!-mondtam, majd éreztem, ahogy átjárja testemet az erő.
Kibújtam a fal mögül és már Fekete Macskaként szeltem a várost.

M.
Éppen a házi feladatomon feküdtem, amikor egy nagy robbanást hallottam. Rögtön tudtam, hogy halálfej áll ez mögött, ezért időt meg nem szakítva mondtam ki a varázsszót:
-Tikki, Pöttyöket fel!-és már éreztem is, hogy egy szempillantás alatt Párizs szuperhősnőjévé változom. Kimegyek a teraszra eldobom a Yoyomat és már repülök is Párizs utcái felett.
Odaértem, ahonnan a robbanást hallottam és megpillantottam Macskát, aki éppen leselkedett.
-Hé Cicus!-mondtam kedves hangon, amire Macska különösen megijedt.
-Szervusz Bogaram-köszönt udvariasan de egyszercsak mégegy robbanást hallottunk mögülünk. Hátra néztem és az új gonosszal találtam magam szembe..

Sziasztok! Még most megírtam ezt a részt mielőtt kimegy a fejemből😅remélem elnyerte tetszésetek, amit egy szavazzással jelezhettek "⭐" köszönöm❤️