Matt, a fiú, akivel elbasztam a kapcsolatom Bennel, nagyon szerencsétlen.
Mindig beteg, mindig haza megy, ha találkozunk alig beszélgetünk, neki csak a dugáson jár az esze, de állítása szerint szeret.
Fogjuk rá, én is szeretem, már, ha lehet valakit szeretni azért, mert mindig a himbilimbijével henceg.
November 4-én, ha jól emlékszem, újra ekiztem.
Éés (dobpergés!!!!) megismertem Thomast. Most lehet Mattről kéne áradoznom, de róla nem tudok mit mondani. Hülye és kész. Mégis vele voltam még egy ideig.
Thomas a megismerkedésünktől kezdve kedves, aranyos, figyelmes velem.
De én nem akartam vele túl jóban lenni, talán azért, mert nem akartam, hogy megint elrontsak egy kapcsolatot egy félrelépéssel, igaz, Matt-tel nem is voltunk együtt.
Szóval próbáltam kerülni Thomast, sikerült is, egy idő után nem írt.
Semmit.
December 14-én volt a szalagavató a suliban, Mattnek és Milannak is, velük ünnepeltünk este.
Megint ekiztem.
Alig emlékszem valamire.
Matt-tel töltöttem két napot, vagyis két éjszakát.
Megint keresett mindenki, anyával összevesztünk.
Januárban már tudtam, hogy Matt nem nekem való, alig találkoztunk, és egyre kevesebbet beszéltünk.
Január végén írtam Thomasnak.
És örült, hogy írtam neki.
Matt-től végleg elbúcsúztam, nem nagyon bántott a dolog. Később kiderült, hogy őt viszont nagyon.
Na, de erre vártam, hogy ez a rész jöjjön!
