Hm, Thomas.
Mostanában ő adja nekem az energiát, a jó kedvet.
Ha nem beszélünk reggel, az látszik is rajtam. Lexa, a legjobb barátnőm szerint szerelmes belém Thomas. Én ezt persze meg se hallom.
- Mi csak barátok vagyunk!
- Ahaaa, jó, majd meglátjuk.
Nem hazudok, ebben a két hónapban legalább 100-szor lezajlott köztünk ez a szóváltás.
Ugorjunk a közepébe!
Február 14 - Valentin nap
Milan reggel egy tábla csokival várt a szokásos helyen. Én Lexával és Thomassal érkeztem, a helyin pont arról beszéltünk, hogy valószínűleg szerelmes belém Milan. Hú, nagyon nem akartam, hogy így legyen.
Mikor megkaptam a csokit, ilyen "meghalok" fejjel néztem Thomasra, ő meg kinevetett.
Bementünk a suliba, a csokit Lexának adtam. Jól kiválasztotta Milan, mogyorósat vett. Azt pont nem szeretem.
Nos, ebben a hónapban még közelebb kerültünk egymáshoz Thomassal.
Milan féltékenykedett, mi meg kitartottunk a barátságunk mellett.
Egyszer részegen felhívott, hogy Milan és Csiper ott hagyták valahol a városban, tök részegen.
Elmondta, hogy veszekedtek Milannal rajtam, és hogy ő bármikor kiáll értem, mert fontos vagyok neki.
Hihetetlenül hálás voltam neki, éjfél után is beszéltünk még. Telefonon "hazakísértem" és végig beszéltünk.
Ezután mintha jobban megbíztunk volna egymásban, egyre több dolgot mondtunk el magunkról, a legnagyobb titkainkat is.
Ha nem találkoztunk egy napot, úgy éreztem, mintha kiszakadna a lelkem, hogy oda menjen hozzá.
És egyre jobban kezdtem úgy érezni, hogy szeretem. És nem úgy, mint ahogy egy barátot szokás.
