Március.
Kezdem azzal, hogy megzúzódott a bal lábfejem. Lexával el akartunk rúgni egy kavicsot. Nem tudom, hogy hoztam össze, viszont nagyon jól esett Thomas aggódása. Na, de!
Mondtam, hogy a március 4 fontos dátum lesz!
Szóval, 2019.03.04.
Ma van Thomas szülinapja.
Reggel azzal kezdtem, hogy adtam neki egy üveg Varga vörösbort. Nagyon örült neki. Egész suliban vártam, hogy végre vége legyen a tanításnak, szünetekben alig tudtam vele lenni, mert mindenki letámadta, hogy "Boldog szülinapot Dzsooo" meg ilyesmik.
Suli után Thomas, Milan, Csiper és én elmentünk Roly-hoz, ott elkezdtünk borozni, aztán jöttek a többiek (név szerint: Lev és Greg)
Kimentünk egy sikátorhoz, ott iszogattunk tovább, aztán Roly és Thomas elmentek babért (újra pacsi, ha érted), Lev és Greg is elmentek, ők cigipapírért és dohányért.
Mikor Thomas elment, még oda szólt nekem:
- Mire vissza jövünk, legyél részeg! - nevetett, intett egyet és elment.
Hát, részeg is lettem, a cigi rátett még egy lapáttal, éés... nem szépítem, úgy néztem ki, mint egy hulla, csak néha hánytam (nincs erre valami szép szó?).
Nem emlékszem túl sok mindenre, csak arra, hogy ott lett Lexa, meg mindenki, akik elmentek valamiért.
Thomassal ültem a földön, a vállára hajtva a fejem, és nem győztam bocsánatot kérni, hogy így nézek ki.
Lexa, Thomas és én elmentünk a helyihez, hogy elérjem a buszomat.
(Másnap mondta Lexa, hogy itt majdnem csókolóztunk Thomassal)
A helyin végig Thomasra voltam dőlve, ő elkísért a buszomhoz, Lexa meg ment haza.
A busznál nem tudom, pontosan miről beszéltünk, de az biztos, hogy ezt mondta:
- Nehogy elaludj a buszon!
- Áh, nem fogok.
Elköszöntünk egymástól, én felszálltam a buszra, ő ment haza.
És már írtunk is egymásnak. "Már most hiányzol".
És elaludtam a buszon.
De anya a legjobb barátnőjével eljött értem, meg is dicsértek, hogy legalább szóltam, szóval nincs gáz.
És ameddig vártam, hogy jöjjenek, telefonáltunk Thomassal.
Otthon feküdtem az ágyamban, és nem tudtam nem arra gondolni, hogy baszki, kurvára beleszerettem.
Másnap reggel Lexa várt a helyinél, együtt mentünk suliba. Elmesélte, hogy hogy néztem ki, meg hogy mik voltak.
- Tudsz róla, hogy a helyinél majdnem lesmároltad Thomast?!
- Hát, na, van ilyen...
- Még a végén előjönnek a titkos érzéseid.
- Azt hiszem, már előjöttek.
- Miii?
- Tudod, mondtam, hogy mostanában miatta van ilyen jó kedvem, meg ezek, és tegnap este rájöttem, hogy szerintem tökre beleszerettem.
- MONDTAAAAAAM! Kinek lett megint igaza? Hát nekem!
- Aha, neked - kinevettem és reménykedtem, hogy Thomas jön ma suliba.
Jött is, igaz, késve, de jött. Szünetekben találkoztunk, szünet végén alig tudtuk elengedni egymást (pedig csak ölelés volt). A héten majdnem minden nap találkoztunk suli után. Egyik nap, mikor elkísért a buszhoz, és a szokásos hosszú búcsú ölelésnél tartottunk, mélyen a szemembe nézett. Csak nézett, és egyszercsak megcsókolt. Én meg hihetetlenül boldog voltam.
- Ne haragudj, de már nem bírtam ki.
- Nem haragszom. Örülök.
Hétvégén találkoztunk, vettünk két üveg bort, de csak az egyiket ittuk meg.
Ültünk, cigiztünk, iszogattunk, beszélgettünk.
- Lotta, mondanom kell valamit.
- Mondjad.
- Tudod, mikor először megláttalak...már azóta oda vagyok érted...mikor újra elkezdtünk beszélni, úgy kezdtem el, hogy megfogadtam magamnak, hogy nem szeretek beléd. De mégis... beléd szerettem.
- És...mióta?
- Már elég rég óta. Nem tudom, hogy tudtam eddig magamban tartani.
És mivel azt mondtad, nem tudod milyen érzés igazán szerelmesnek lenni, szeretném megmutatni neked.
És remélem, belém fogsz szeretni.
- És mi van, ha már beléd szerettem?
- Micsoda? Tényleg?
- Tényleg. Már egy ideje érzem, csak magamnak sem akartam bevallani. De a hétfői után rájöttem... Szerelmes vagyok beléd.
Felállt és megölelt. Aztán elkezdte puszilgatni az arcomat. Végül a szája az enyémnél kötött ki. Megcsókolt.
2019.03.18.
Volt már olyan érzésed, mintha józanul részeg lennél?
Vele mindig ezt érzem. Imádok vele lenni, nem kínos, ha csendben ülünk egymás mellett, vagy csak sétálunk. Mindenről tudunk beszélni.
- Lexa mindig kérdezgeti, hogy együtt vagyunk-e.
- És mit szoktál mondani?
- Hát, hogy még nem. De tényleg, mikor leszünk?
- Nem tudoooom.
Erre nem tudtam mit mondani, hagytam inkább. Elmentünk sétálni, kicsit hűvös volt, de nem vészesen. Viszont el volt borulva az ég.
Mikor visszafelé mentünk a plázába, újra felhoztam a témát.
- Ki a franc akarna veled együtt lenni? - mosolygott, de rosszul esett, nem is kellett megjátszani.
Bedurcizva mentem előre, vissza húzott, és megcsókolt.
- Szeretlek baba, tudod.
- Tudom. De ez nem esett jól.
- Ne haragudj.
- Szeretlek.
A plázában leültünk, komoly arccal felém fordult és megfogta a kezem.
- Szóval, szeretnél ennek a fogyatékos, idióta fasznak a barátnője lenni?
- Igen, szeretnék ennek a fogyatékos, idióta fasznak a barátnője lenni.
Mindketten elnevettük magunkat.
- Leszel a barátnőm? - elpirult, én meg csak mosolyogtam.
- Igenigenigenigeeeen. - hozzábújtam, összepuszilgattam az arcát, aztán megcsókoltam.
- Nagyon szeretlek, szerelmem.
- Nagyon nagyon szeretlek, manóm.
Igazából ez most nem is rólam szólna. Hanem rólunk. Tudod, tényleg megmutattad, hogy milyen az, ha őrülten szerelmes vagy valakibe. Köszönöm. Szeretlek.
A március, az tavasz. A tavasz, az a szerelem évszaka.
Eddig azt hittem, a nyár a kedvenc évszakom, de idén rájöttem, hogy nem. A tavasz sokkal szebb.
Hisz' tavasszal szerettem beléd.
