Thomas.
Rengeteget beszéltünk, és beszélgetés közben bejártuk a várost.
Vele minden más volt!
Mintha eddig nem láttam volna rendesen a színeket, nem éreztem volna az illatokat, nem éreztem volna igazán senki hiányát.
Mondhatnám, hogy a legjobb barátom lett. De a legjobb barátok egymásba szeretnek?
A második legelső találkozásunkon nem csak találkoztam vele, hanem megláttam, úgy tényleg. Nem a testét, hanem a lelkét. És imádtam.
Eddig senkiről nem írtam le, hogy hogy néz ki. Róla leírom. Le kell írnom.
Nem sokkal magasabb nálam. Barna, göndör hajú. A szeme...barnás zöldes sárgás. És mindig csillog, ha rám néz.
Olyan arca van, mint egy manónak. Ha néz, mindig mosolyog. Imádom a mosolyát, a szemét, mindenét.
Szeretem hallgatni a hangját, mindig olyan vidám, kedves, élettel teli.
Egyszer nem beszéltünk két napig.
Szörnyen éreztem magam, azt hittem, valami rosszat csináltam, vagy megunt.
Aztán írt. Olyan boldog voltam, hogy elsírtam magam.
Megbeszéltük, hogy korán reggel találkozunk. Ezért hajnal fél4-kor kellett kelnem, hogy 6-ra oda érjek hozzá. De megérte. Vele minden egyes pillanat tökéletes.
Leszálltam a buszról, várnom kellett rá pár percet.
Ahogy lelépett a helyijáratról, egyből észrevett, és már mosolygott. Ő is meg én is.
Elé mentem, hogy hamarabb megölelhessem.
- Hiányoztál.
- Te is nekem baba.
- Veszünk hellt?
- Vegyünk!
Elindultunk a bolthoz, de az fél7-kor nyitott, volt még fél óránk.
Addig cigiztünk, és elmesélte, hogy mi volt.
- Matt és Milan azt hitték, hogy azért nem beszélsz már Matt-tel, mert rádmásztam.
- Tényleg? Na, ne már!
- Aha, hülyeség az egész - nevetett, aztán magához húzott és megölelt.
- Többet ne csinálj ilyet, jó?
- Milyet?
- Hát, hogy nem beszélünk. Nagyon rossz volt.
- Nem fogok. Bocsánat.
- Igazából nekem kéne bocsánatot kérni.
- Miért?
- Mert miattam veszekedtek veled Milanek.
- Nem baj. Ne kérj bocsánatot.
Szorosan hozzá bújtam, élveztem a közelségét, a szeretetét.
Ameddig vártuk, hogy kinyisson a bolt, felhívta az anyukája.
- Reggel csodálkozott, hogy ilyen korán fel vagyok. Kérdezte is, hogy hová megyek. Mondtam, hogy találkám van.
- És kérdezte, hogy kivel?
- Aha, mondtam, hogy veled. Kíváncsi rád.
- Azon nem csodálkozott, hogy mostanában bejársz suliba?
- Dee, és tudja, hogy miattad.
- Hát, jó hatással vagyok rád.
- Az biztos, baba.
Bementünk a boltba, vettünk két hellt, és vártuk a helyit.
Elmentünk a sulihoz, ott találkoztunk Milannal és az osztálytársammal Pierre-vel (mi csak Csipernek hívjuk, szóval így is fogom írni legközelebb).
Napközben alig vártam a szüneteket, hogy lássam Thomast. Suli után meg elmentünk sétálni, mindig volt valami témánk.
Ez így ment majdnem minden nap, kivéve, mikor Milan rávett, hogy legyek vele is, meg mikor Thomasnak valami más dolga volt.
