a gyertyák csonkig égnek | jeongchan

..

Minden nap összefutottam veled, mégsem jöttél oda hozzám.
Tudtad, hogy bámullak - többször észrevetted, ahogy rád néztem, de mindig szégyenlősen kaptad el tekinteted, amit először félénkségednek tudtam be.
Az elején még az is megfordult fejemben, hogy odamegyek hozzád köszönni, hogy ne csak azt gondold, hogy valami idióta gyökér vagyok, akinek az a heppje, hogy kisebb srácokat stíröl szabadidejében.
De amikor odaért melléd a barátod, és erőszakosan megmarkolta a derekadat, tudtam, miért nem mertél senki felé sem közeledni.
Ugyanaz a kétségbeesettség jelent meg arcodon, amit az első nap láttam.
Onnantól fogva pedig kötelességemnek éreztem, hogy figyeljelek.
Barátaim hülyének tartottak, hogy egy ismeretlen fiú miatt vagyok ennyire kiakadva, de nem tehettem róla.
Én mindent megpróbáltam.

Túl kevés volt, amit tettem? Vagy miért löktél el magadtól, Jeongin?