a gyertyák csonkig égnek | jeongchan

......

Megvártam a suli után, úgy gondoltam, úgy lesz a legegyszerűbb elkapnom.
Nagyjából egy súlycsoportban voltunk, így nem gondolkodtam sokat, hogy mit tegyek.
Rögtön cselekedtem, sutba dobva a beszélgetés lehetőségét - ütöttem, ahogy csak értem.
Nem mondtam semmit, hozzá se szóltam.
Ebben a helyzetben kétségtelenül tudtam, én vagyok a farkas.
Meg se próbált visszatámadni, védtelenül feküdt ott a porban, ahogy minden testrészét támadásba vettem.
Szerintem tudta, hogy miért teszem ezt.
Látta a szememben az elszántságot és bosszúvágyat.
Éppen ezért volt olyan nehéz leállnom, ahogy megláttam döbbent valódat.
Sírva, zokogva borultál a földre, ahogy remegő kezekkel próbáltál megállítani - lágyan fogtad meg kezemet, ahogy hátra húztál.
Ahogy hozzám értél rájöttem, hogy mit is tettem.
Undorodva néztem rá a szétvert fiúra, és undorodva néztem véres kezemre, ahogy lépteimet nem figyelve kezdtem rohanni, amerre csak bírtam.

Te is undorodtál tőlem, amikor a szemeimbe néztél, Jeongin?