a gyertyák csonkig égnek | jeongchan

....

Azután a bizonyos nap után többször észrevettem, hogy a termem előtt szobrozol.
Először nem fordítottam különösebb figyelmet a dologra - hiszen fogalmam sem volt, mit is csinálhatsz ott.
Csak telefonodat szorongatva ültél mindig a padon, percenként felnéztél, hátha jön valaki.
Titkon bíztam benne, hogy rám vársz, az én tekintetemet keresed.
De csalódásomra csak a barátod került elő, aki kihasználva azt, hogy nem volt senki a folyosón pofozott meg úgy, hogy szinte az egész épület beleremegett a csattanásba.
Vérvörös tenyérnyom éktelenkedett arcodon, mely elcsúfította krémszínű, hibátlan bőrödet.
Az üveglapon keresztül néztem végig a szívszorító jelentet, legszívesebben odafutottam volna hozzád mérgemben.
De te csak könnyes szemekkel néztél rám, és ráztad fejed, ahogy tűrted a szitokszavak és mocskolódások egyvelegét.
Megállítottál, amikor segíteni tudtam volna.

De miért nem tudtál megállítani akkor, amikor saját magamat akartam bántani, Jeongin?