a gyertyák csonkig égnek | jeongchan

.....

Amikor megütött a barátod, olyan jeges borzongás futott végig gerincemen, amilyet még sosem tapasztaltam.
Amint hazaértem, szinte beleroskadtam székembe, nem tudtam se enni, se aludni. Gondolataim teljesen másfelé eveztek.
Egyedül az járt fejemben, hogy ki lehet ez a srác és miért bánt téged.
Egész estémet azzal töltöttem, hogy körbekérdezősködtem, kutattam és keresgéltem barátaim facebookján, instagramján, minden közösségi médián, ami csak megtalálható volt telefonomon.
Megtaláltak téged is, de nem mertelek bejelölni.
Olyan volt a profilod, mintha nem is te csináltad volna.
Mesterkélt képek, klisés szövegek, és szerelmes szelfik.
Tudtam, hogy ezek nem a te gondolataid, így téged védve, nem tettem semmit.
Megtaláltam barátodat is, aki teljesen ismeretlen volt számomra, mégis ahogy megláttam képét tudtam, hogy mit kell tennem.
Mindent megtudtam róla, szinte megszállottja lettem.
Beszélni akartam vele - vagy verekedni.
Akkor még nem tudtam eldönteni.
Annyit tudtam egyedül, hogy nem hagyhatom, hogy folytassa, amit eddig veled csinált.

Segíteni akartam, mert féltettelek.
Te miért nem féltettél engem soha, Jeongin?