A szerződés

7

Madarak csiripelésére ébredtem. Ma reggel, egész kipihentnek érzem magam, mint aki vagy 2 napig folyamatosan csak aludt.

- Jó reggelt Tae. - fordultam hátamról az ő oldalára, de Taehyungnak hűlt helye volt.

Feltápászkodtam az ágyban, ránéztem a fali órára, és reggel 7 óra volt. 

Vajon mikor mehetett el? Talán felkelt éjszaka, mert horkoltam és nem tudott tőlem aludni? De nem hiszem... tudtommal nem horkolok. Vagy mégis?

Volt egy furcsa érzésem. Szét néztem a szobában, de semmi különöset nem találtam. Az ágya az ő oldalán nem volt élre hajtogatva, csak úgy össze vissza hevert a takaró és a párna. Akkor biztosan nem a kanapén aludt.

Kiültem az ágy szélére, és akkor rájöttem, hogy mi volt az a furcsa érzés, amit éreztem. Nem volt rajtam nadrág.

- Mi a...? - néztem csupasz lábaimra, majd a nadrágom után keresgéltem a szememmel.

Most már kezd egy olyan sanda gyanúm lenni, hogy mindannyiuknak fétise a nadrág eltüntetés, az ágyra döntögetés, meg a póló adományozás.

Körbe jártam a szobát, fel emelgettem a földről a puffokat, hátha megtalálom a nacim, és nem ismételten egy szál pólóban és bugyiban kell megjelenjek a fiúk előtt. Egyszer éppen elég volt.

Vajon direkt dugta el, vagy csak én vagyok ennyire vak? Egyáltalán mikor vette le rólam, és miért, ráadásul hogy nem keltem fel rá?

Hahh...Tae mestere lehet a nadrág eltávolításnak. Észre sem veszed, és már rajtad sincsen. Vajon a melltartókkal is ilyen ügyes lehet?

Át kutattam az egész szobát, majd sóhajtottam egyet, hogy oké Ő nyert, feladom. Kénytelen leszek ismét nudizni a fiúknak. Tuti magával vitte, bárhova is ment.

Elkezdtem beágyazni, hogy ne rumlit hagyjak magunk után neki, majd az ajtó felé sétáltam. Ott kiszúrtam egy zöld kis cetlit, amire volt is firkantva valami.

" Jó reggelt szépségem! Sajnálom, hogy nem lehettem veled az első reggelünkkor mikor felébredsz, de sürgősen el kellett menjek. Ebédre itthon vagyok. Kaja a hűtőben.

Millió csók,

A Te TaeTae-d. 💜 "

- Ohh..Taehyung nincs itthon. De milyen kedves volt tőle, hogy gondolt rám... hmm ha ebédre itthon van, főzhetnék valamit a fiúknak.

Megsimogattam a pocimat, aki egy kiadós korgással viszonozta érintésemet.

- Hát pocak, ideje enni! Kaja a hűtőben! Legalábbis nekik tuti több harapni valójuk van, mint nekem otthon. Sőt, még azt is kinézem belőlük, hogy a hűtőjük a kaja rendelést is leadja a boltnak.

Na jó, ne essünk túlzásokba.

Kinyitottam az ajtót, ki cammogtam a fürdőbe, elintéztem a reggeli rutinomat, mert hát bocsi én is emberből vagyok.

Rá jöttem, hogy fogalmam sincs, merre találom a konyhát. Oké, hogy ez egy lakás, de hatalmas nagy. Rengeteg folyosó, meg szobák, de eddig nem volt alkalmam felfedezni a helyet.

Csend van. Nem hallok semmit a madarakon kívül.

- A többiek is elmentek volna?

Körülnéztem, hahóztam két sort, de nem kaptam választ sehonnan sem. Hát, akkor nem maradt más választás, egyedül kell felfedezzem a konyhát. Elindultam a másik irányba a nappaliból, ahonnan Tae elhurcolt magával, de ismét egy folyosóra érkeztem. Be néztem minden egyes ajtón, de nem találtam meg a keresett helységet.