! A történet trágár szavakat, és 18 éven felülieknek való részeket is tartalmazhat! Olvasni saját felelősségre!
" .... - Térdelj! - utasított keményen, majd lenyomott vállamnál a földre, és itt már tudtam mi fog következni. Kibontotta övét, gombjá...
Csak néztem magam elé, és úgy éreztem,mintha a lábam gyökeret vert volna a földbe, és vagy 10 tonna súlyt dobtak volna a mellkasomra.
- Mi lehet Taehyunggal? Miért lett ilyen szomorú? Egyedül maradtam a konyhában. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy Tae-nek gondjai vannak. Mindenképpen utána kellett, hogy menjek.Elindultam a szobája felé, hogy leüljek vele beszélgetni, de Jimin megállított a nappaliban, és a derekamnál fogva magához húzott.
- Melody...- kezdett bele. - Várod már az estét? - nézett rám izgatottan. - Mert én nagyon várom! Kitaláltam valamit, ami biztos, hogy nagyon fog tetszeni.
- Jimin..öhm..persze...igen, nagyon várom. - nyökögtem ki neki a válaszomat, de minél hamarabb el akartam szabadulni, hogy beszélhessek Tae-vel. Nem akartam Jimint megbántani, mert láttam, hogy tényleg nagyon fel van dobva az együttlétünk miatt, és én is örülök, de valamit ki kellett, hogy találjak.
- Jimin, még van egy kis dolgom előtte...meg haragudnál, hogy ha én most...- és mutattam abba az irányba, amerre menni szándékoztam. Jimin arcán a mosoly kicsit lentebb szaladt, de egy halovány még mindig fedte az arcát. Elnézett az ujjam irányába, majd megkérdezte.:
- Arra? Mi dolgod van Taehyungnál? - láttam, hogy kicsit össze zavarodott. - A mai este az enyém...ne mondd, hogy máris elfelejtetted...- majd csalódottan lesütötte a szemeit, és kezeit derekamról maga mellé engedte.
- Nem. Nem erről van szó. Csak...- láttam, hogy tényleg borzasztóan kíváncsi, de elszomorodtam, hogy már hét fiúból kettőnek sikerült elrontanom a kedvét. Nagyon fasza vagyok. - Csak Taehyung szobájába tettem be a cuccaimat...mert nem tudtam, hogy mi lesz a külön szoba dologgal...- majd megvontam a vállam, és rá mosolyogtam.
- Értem. Ebben az esetben, akkor hagyok időt, hogy át cuccolj a szobádba, gondolom Tae majd megmutatja. Várni foglak. - mosolygott rám vissza, majd megsimította az arcom, sarkon fordult, és elment.Megragadva az alkalmat, szedtem a lábaimat Tae szobája felé. Megálltam az ajtó előtt majd bekopogtam.
- Tae! Melody vagyok. Bejöhetek? - vártam egy kicsit, a másodpercek már óráknak tűntek, de semmi válasz. - Tae??? - kopogtattam újra, de most sem kaptam választ. - Taehyung!! - most már vertem az ajtót, és elég ideges lettem. - Jól vagy? Nyisd ki kérlek!
- Nem szeretnék most beszélgetni. - hallottam halk hangját az ajtó mögül.
- Engedj be légyszíves! - nagyon aggódtam érte. Mi lehet a baja? - Addig nem megyek el, ameddig nem engedsz be. - közöltem vele dacosan. - Ha kell, itt alszok a küszöbön, de nem megyek el.
- Jimin meg fog haragudni. - közölte gúnyosan. Értem...vagy nem biztos, hogy értem. De most már Jiminre is féltékeny?
- Tae. Könyörgöm. Beszéljünk kicsit. Kinyitnád az ajtót? - rángattam fel-alá kilincset, hátha varázslatos módon kinyílna.Hallottam ahogy kattan a zár, és én abban a pillanatban berontottam az ajtón, azt becsapva magam mögött.- Kim Taehyung! Elárulnád mi a bajod? - néztem rá kétségbe esetten, már-már szinte hisztérikusan kiabálva vele. Biztos én ronthattam el valamit. Megint.
Le ült az ágya szélére, de nem szólt egy szót sem. Fürkésztem az arcát, hogy le tudjak olvasni róla valamit, de a fájdalmon kívül nem sokat tudtam. Egyre jobban kétségbe estem.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
