! A történet trágár szavakat, és 18 éven felülieknek való részeket is tartalmazhat! Olvasni saját felelősségre!
" .... - Térdelj! - utasított keményen, majd lenyomott vállamnál a földre, és itt már tudtam mi fog következni. Kibontotta övét, gombjá...
Megfeszültek az idegeim. Jimin ott szuszogott mellettem, és csak reméltem, hogy Taehyung nem üvöltve ront be a szobába. Mocskosnak éreztem magam...mármint nem fizikailag, hanem egy undorító embernek. Ha már most ennyire nehéz, akkor mi jön még ezután? Mikor megkaptam a repülőjegyemet, és landoltam Szöulban, azt hittem ennél mázlistább már nem is lehetek. Most viszont úgy érzem, hogy a sors ismét pofán basz. Örülnöm kéne, hogy itt vagyok, hogy teljesült az álmom, ehelyett kezdek egy lelki ronccsá válni.
Vettem egy mély levegőt, majd lassan kifújtam, hogy visszatérjek egy normálisabb idegi állapotba. Óvatosan felültem, igyekeztem a lehető leghalkabb lenni, nehogy felébresszem az édes álmait alvó Jimint. Milyen ártatlanul néz most ki, pedig nem rég még egy vadállat volt. Felhúztam a nadrágomat, kicsit rendbe szedtem a hajamat, hogy ne legyen mindenkinek egyértelmű, hogy most kefélték ki a lelkemet.
A telefonom ismét rezgett, kicsit meg is borzongtam a hirtelenségtől, de amint megláttam ki az egyszerre öntött el a nyugalom, és hánytam volna be az idegességtől.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ilyen hamar ide ért?? Biztos végig rohanta az egész lakást. Örülök hogy nem törte ránk az ajtót, abból hatalmas nagy balhé lett volna, ha neki áll Jiminnek. Meg sajnos értelme sem lett volna. Sajnálom Taehyungot.
Elindultam az ajtó felé, majd összerándult a gyomrom. Mi lesz ha most ettől gyűlölni fog? Ha soha többet hozzám se akar majd érni? Ha inkább csak a távolságot tartaná tőlem???Ezt nem akarom...nem akarom elveszíteni a szerelmemet, azt a férfit akire mindig is vágytam, és a lakásban ragasztgattam ki a képeit hogy mindenhonnan vissza nézhessen rám.
Most az enyém lehetne...de milyen áron? Nem szeretnék az az ember lenni aki fájdalmat okoz neki. Nem ez lenne egy barátnő dolga...Lenyomtam halkan a kilincset, majd lélegzetem visszatartva kinyitottam az ajtót, és kisurrantam.
Ott állt Ő. Szemei vérvörösen meredtek rám, mellkasa hevesen fel-le járt, fújtatott. Elborzasztott a látványa...kezemmel nyúltam volna felé, de megragadta csuklóm, és elrántotta.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Melody. Ne.
Tessék...ettől féltem. Nem akarja hogy hozzá érjek. Csodálatosan elbasztam ezt is. Legszívesebben izomból pofán basznám magam. Ehhez aztán értek. Éreztem, hogy pillanatokon belül kitör belőlem a sírás, úgyhogy rá sem néztem, és el akartam szaladni. Minél messzebbre. Undorító vagyok. A lakásból nem tudtam kimenni, mert még mindig nem volt kulcsom. Hova is mehetnék akkor? Nem bírok Tae szemébe nézni, a szobámban meg az az ember alszik aki miatt most mérges rám.
