! A történet trágár szavakat, és 18 éven felülieknek való részeket is tartalmazhat! Olvasni saját felelősségre!
" .... - Térdelj! - utasított keményen, majd lenyomott vállamnál a földre, és itt már tudtam mi fog következni. Kibontotta övét, gombjá...
Le sem tudta venni rólam a szemeit. Más esetben már patakokban folynának odalent a dolgaim, hisz Park félisten vagyok Jimin veti rám ezeket a szexi pillantásokat. De most másképp éreztem. Nem akartam. Legalábbis a teljes lényem 70%-a biztosan nem.
- Hercegnőm! - hajolt a nyakamba. - Már azt hittem sosem jössz ki onnan. - bosszankodott, majd derekamnál fogva a nemességéhez húzott. - Érzed? Már alig bírok magammal. Nagyon régóta ki vagyok éhezve. - majd megnyalta azokat a dús ajkait és bele bámult a lelkembe. - Figyelj csak, gondolkoztam azon, amit a kajálásnál vetettél fel nekünk...
Néztem rá, kicsit meg is zavarodtam, mert erős egy témaváltás ez a mostazonnalmegdugnálak után.
- Min? Elég sok mindent daráltam le nektek hirtelen ezzel kapcsolatban...- fektettem egy laza mosolyt az arcomra, hogy oldjam a magamban lévő feszültséget. Csupán magamat próbálom meggyőzni vele, hogy minden a legnagyobb rendben van. Szokás szerint.
Mosolygott egyet, majd benyúlt a zsebébe.
- Tessék. Ez a tiéd. - majd a kezembe nyomott valamit. Majdnem le esett az állam amikor megláttam mi az. Egy telefon volt. De még milyen! Szent szar. Sosem volt a kezemben még ilyen drága dolog...
- Komolyan?! De...De ez méreg drága...- sütöttem le a szemeimet, és visszanyújtottam Jiminnek.
- Komolyan. Mindenből a legjobbat érdemled. - majd az ujjaimat rázárta a telefonra. - Ne aggódj. Különben is úgy lett be állítva hogy csak minket tudj rajta hívni ha valami van, és mindenki megkapta a telefonszámodat. Plusz, ha lesz egy kis szabad időnk majd ruhákat is nézünk neked.- vigyorgott.- De ha a fehérneműket próbálod, elvárnék minimum egy bemutatót belőlük.- kacsintott.
- Jimin...én nem is tudom mit mondjak....köszönöm. - mosolyogtam rá, és ez a mosoly végre őszintének sikerült. Bár a ruhavásárlásról még tárgyalnunk kell. Nagyon meglepett vele. Sosem gondoltam volna, hogy valaha új telefonom lesz. Eddig mindig használt vackokat vettem, mert sajnáltam rájuk a pénzt.
- Nem kell megköszönnöd. - megsimította az alsó ajkam hüvelykujjával, majd megnyalta sajátját. - Ahhhh nem tudom meddig bírok még magammal, ha nem szeretnéd, hogy itt szedjelek szét a nappaliban, akkor kérem a cuccaidat. Bedobjuk a szobádba és irány az ágyam. - sürgetett, majd felkapta a bőröndjeimet a földről és megindult előre.
Én csak követtem mint egy pincsikutya, folyosóról folyosóra mentünk, de közben jegyeznem is kellett az útvonalat, hogy el ne tévedjek majd ebben az óriási lakásban. Nem szólt hozzám, csak nyögdécselt és hümmögött magában, amit amúgy borzasztóan szexinek találtam. Park Jimin a csomagjaimat cipeli hogy minél hamarabb megdönthessen. Mi különleges lehet bennem, hogy én kerültem ide...?
Jimin lassított, majd befordult balra, és hallottam ahogy puffannak a csomagok a földön. Elég messzire eljöttünk Taehyung szobájától...Tae...remélem minden rendben van vele...
- Na. Meg is érkeztünk! - nézett rám vágytól teli szemekkel. - Gyere, nézz körül! Végtére is, a sajátod. - tessékelt be a szobámba.
Amint beléptem, újra meg kellett fogjam az állam, nehogy koppanjon egyet a földön. Amit láttam, az valami eszméletlen volt. És ez az én szobám? Ebben bűn lenne nem aludni. A fekete és a vörös gyönyörű kombinációjában lett kialakítva. Inkább hasonlított egy kéjbarlangra, mint egy hálószobára, de el voltam ámulva.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
