Hajnali lótusz (Befejezett)

🌸Tizennegyedik🌸

Mivel már egy hónapja nem látták egymást, a két fiatal alig bírt betelni a másikkal. Akihito górcsösen markolászta Takamo hátán és immár meztelen vállán az anyagot miközben csókkal hintette be a fiú arcának és nyakának minden szegletét.
- Nagyon hiányoztál, kicsi virágszálam. - suttogta Akihito vággyal teli hangon. Takamo belemosolygott a csókba a szavak hallatán.
- Te is nekem, de tudod, hogy nem maradhatok.
- Ne! Ne! Ne! Ne! Végre itt vagy! Nem veszítelek el újra! - Akihito hangjában kétségbeesett könyörgést lehetett hallani. Takamo finoman megsimogatta szerelme arcát majd finoman az ajkaira hajolt és megcsókolta.
- Akihito! TE meg ÉN. Tudod, hogy ebből sosem lesz MI. Szeretlek, de.... Te a gazdagok közt élsz. Én pedig egy szegény paraszt vagyok.
- De nekem nem kell más! Takamo, hát nem érted! Hiába ettem a legfinomabb szusit, hiába viseltem a legdrágább selymet! Nem voltam boldog! Viszont amikor te kiemeltél az árokból, rájöttem, hogy te mennyivel gazdagabb vagy mint én! Aztán rájöttem, hogy mi a legszebb, legdrágább, legcsodálatosabb dolog az életemben! Ez pedig nem más mint te!
- Én is szeretlek, de lássuk be! Ez a szerelem beteljesületlen marad. Más világban élünk, mások a szabályaink. Láttam mire képes az apád, és ha még téged is, a tulajdon fiát is fenyeget, akkor egyikünk sincs biztonságban, amíg végleg el nem válunk.
- Soha... Soha.... Ne.... - Akihito arcán kövér könnycsepoek folytak vegig miközben még szorosabban magához ölelte élete értelmét.
- Takamo, ne kérd azt, hogy elfelejtselek mert nem foglak! Ami pedig apámat illeti ne aggódj! Az irántad érzett hianyom erőt adott gondolkodni! Van egy tervem, de ehhez tényleg nem szabad itt lenned, amikor apám visszajön.
- Mikor tervelted ezt ki?
- Nem sokkal azután, hogy szétváltunk, de most már elég erőm van ahhoz, hogy véghez vigyem! Tarts ki, szerelmem! Csak harom nap és szívem örökké a tiéd! - mondta Akihito majd homlokon csókolta szerelmét. Mielőtt elbúcsúztak Akihito kiélvezte, hogy az ő kis virágszála itt van és testének minden négyzetcentijét vegigcsókolta. Majd kikísérte bátyja szobájáig.
- Akita!
- Kijöhetek? Mindenkin van ruha? - hallatszott bentről mire Takamo kuncogott egyet, Akihito pedig a szemét forgatta.
- Gyere! - ahogy az idősebb úrfi kijött szorosan megölelte őket.
- Gyere, Takamo! Haza kell menned! Te pedig remélem tudod mit csinálsz! - mutatott öccsére.