Hajnali lótusz (Befejezett)

🌸Tizenötödik🌸

Akihito és Akita a szobában várták, hogy apjuk megérkezzen.
- Biztos, hogy jó ötlet ez?
- Ez az egyetlen módja, hogy vele lehessek és ha ez az ára, nekem mindent megér. - mondta Akihito. Akita már epp újra kérdezni akart mikor kinyílt az ajtó és az idős Haruto lépett be. A fiúk engedelmesen meghajoltak.
- Jobb színben vagy, Akihito! Csak nem sikerült végre elfelejtened azt a hímringyót? - a szó hallatán Akihitonak görcsbe rándult az ökle. Akita azonban intett a fejével, hogy tegye amit tenni akar.
- Atyám!
- Hm?
- Ezennel közlöm veled, hogy az anyám álltal rámhagyott pénz és minden vagyonom a tiéd. Lemondok róla, ha kitagatsz a családból. - a mondat végére az idős szamuráj kiköpte az italát, amit épp ivott.
- Jó vicc volt, fiam! Viszont inkabb hagyj ezzel! Fáradt vagyok! - nevetett, de smikor fiaira nézett, kiknek arca egy cseppnyi humort sem mutatott döbbenet ült ki az arcára.
- Te ezt nem mondhatod komolyan, Akihito! Mégis miért? Azért a semmirekellő kis hímringyóért?! - üvöltötte. Akihito arca azonban meg se rezdült.
- Ha megint azzal fenyegetőznél, hogy megöleted, meg se próbáld, különben minden pénz a falura száll.
- Tessék?
- Írtam egy rendeletet mi szerint ha egy szolga, egy orvos vagy egy hozzátartozóm elmebetegnek nyilvànít, aki nem képes vigyázni a vagyonra minden a tied, de ha bármi történik velem vagy az alulírott személlyel minden pénz a falura szall és a törvény ellen te nem tehetsz semmit.
- És mègis hol találsz olyan személyt, ski elmebetegnek nyilvánít?
- Semmi baj, mert már aláírták.
- Aláírták?! Ki?! - pattant fel a helyéről Haruto.
- Én, atyàm. - mondta rezzéstelen arccal Akita.
- Te?! Már te is... Miért tetted ezt?!
- Mert Akihito szereti Takamot! És Takamo is őt! Ilyen erős es igaz szerelmet te soha sem fogsz átélni vagy megérteni! A szerelem pedig áldozatokat követel! - Akita olyan szúrósan nézte apját, hogy még Haruto is megrezdült tőle.
- Jó! Mit bánom én! De ha mindent megbánsz én nem fogadlak vissza!
- Soha nem is akarnám, hogy visszafogadj! Bátyám! Rád bízom a papírt! Kérlek vigyázz rá!
- Bízhatsz bennem, Akihito. - bólitott Akita majd mosolyogva nézte ahogy öccse kiszalad a házbol, hogy minnel hamarabb kedvesével lehessen.