Akihito egy gazdag szamuráj család elkenyeztetett tagja. Takamo pedig egy szegény, de kedves árva. Akihito szűntelenül mulat és nőkre meg szakéra pazarolja a család minden pénzét, míg egy nap mindent elveszít és apja nem hajlandó magához venni a ték...
Már eltelt hat év azota, hogy Akihito és Takamo örökbefogadta a tíz Hanát. A kislányt az egész család befogadta és szerette. Közben értesültek, hogy Akihito apja meghalt valami nyavajában így már Akita lett a vezető. A két férfi házasságát sok nemes irigyelte, hisz a szerelmük úgy ragyogott akár egy csillag kiolthatatlan fénye. A nép szerette és tisztelte őket, hisz nálluk jóságosabb és igazságosabb vezetőket nem kívángattak. A mai nap igazán különleges. Kérő érkezik Hana számára. A szomszédos földesúr és a fia jöttek. - Igazán örvendek a találkozásnak Kamitani - san es Kotarou - kun. - köszöntötte őket Akihito. - Meltóságos, Haruto - san! Köszönjük a szíves vendéglátást és hasonlóképp megtisztelő, hogy megismerhetem. - hajolt meg az idősebb férfi. Ekkor kinyílt az ajtó és Hana lepett be új kimonójában, mögötte Takamoval.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
- Bemutatom a lányomat! Hana hercegnőt. - Nem győzöm szakba önteni lanyod szépségét, uram! Fiam, te nem köszöntöd a hercegnőt? - bökte egy kicsit oldalba a meredten bámuló fiút. - Hercegnő? - Kotarou - kun? - hajolt meg Hana is.
Este Hana es Kotarou együtt vacsoráztak így a két szülő ismét együtt tölthetett egy estét. Amióta Akihito haja visszanőtt Takamonak szokásává vált, hogy szeretkezés utan ferje mellkasán feküdve fonogaja a fekete tincseket. - Sokáig akarod ezt csinalni? - Igen. - Akkor csináld csak! De kipréseleg belőleg a szuszt! - mutat vegig magán Akihito mire Takamo elneveti magát, hisz szinte egész testével férjén fekszik. - Nem tehetek róla. Olyan meleg vagy és olyan puha a bőröd. - simul meg jobban a hőt adó testhez Takamo. - Igazán? - mosolygott Akihito és egy mozdulattal maga alá gyúrta Takamot. - Égy kicsi virágszálam. Köszönöm. - Mit köszönsz? - Megtanítottál élni és tiszta szívből szeretni. Nélküled már nem is élnék. Ha nincs a te tiszta arany szíved már rég felemésztett volna a föld. - Hát, Akihito - san! Nem kellett volna elpazarolni annyi időt. - Tessék! - nyújtott át egy kis zsákot Akihito. Takamo kíváncsian kinyitotta, rizs volt benne. - Hát ez? - A rizs, amit akkor kilöktem a kezedből. Azóta is bánom. Ezt a rizst én termesztettem majd szedtem, a kertben. Szerettem volna ha épp olyan értékes lenne mint az, amit te munkával megkerestél.
