Hajnali lótusz (Befejezett)

🌸Nyolcadik🌸

Haza érve Takamo gyorsan vizet forralt és azt egy dézsába öntötte, hogy Akihito teljesen kihült testét valamivel rendbe tudja hozni.
- Gyere, Akihito! Fel kell melegedned. - ültette be a dézsába. Akihitonak látszólag jól esett a meleg víz. Takamo elővett egy rongyot és azzal kezdte el óvatosan lemosdatni a por és sár fedte testrészeket. Akihitonak most viszont fogalma sem volt, hogy miért érzi a fiú érintését forróbbnak mint a víz. Olyan volt mintha élvezne, ahogy Takamo hozzá ér, de az, hogy lehet?
- Tudom, nem az én dolgom és semmi közöm hozzá, de elmondod, hogy ki volt az a fiú a hévízből? - kérdezte mire Takamo keze egy pillanatra abbahagyta a mosdatást, majd egy nagy levegővétellel folytatta.
- Ő Kamuri Baku volt. Talán egy évvel ezelőtt ismertem meg. Kedves volt és folyton bókolt nekem. Eleinte azt hittem csak gúnyolódik, de aztán elmondta mit érez és így gyakorlatilag a kedvese lettem. Aztán el kellett mennie Yokohamába tanulni így én itt maradtam egyedül.
- Aztán én maradtam itt a nyakadon.
- Te nem vagy a nyakamon. Tudom, hogy nehéz neked elfogadni ezt a fajta életet, hisz eddig mindent megkaptál, amit akartál.
- Nem, nem mindent. - mondta Akihito és megragadta Takamo kezét, ski eddig hátulról mosta őt.
- Szügségem van rád, Takamo. Nem tudom te, hogy vagy ezzel és mit érzel, de én... Én... - hallani lehetett, hogy a nagy Hotaru Akihito a sírás szélén áll.
- Te mi?
- Én... Sze... Szeret... Lek.... - remegett a hangja. Takamo úgy meglepődött, hogy a rongy kiesett a kezéből. Majd gyorsan felállt és kiszaladt a teraszra. Akihito gyorsan kiszállt megtörülközött, felöltözött és utána szaladt.
- Takamo!
- Hagyj! Neked nem volt elég az elmúlt 20 ev arra, hogy megalázz? Mit akarsz még tőlem?
- Szerinted most hazudtam?
- Honnan tudjam, hogy nem?
- Takamo, nézz rám! Nincs semmim és senkim, csak te! Nincs mit nyernem, de van mit veszítenem! Hisz ha már téged is elveszítelek nekem végem. Hidd el, hogy nem hazudtam! Szeretlek! De csak most sikerült beismernem magamnak is! Annyiszor mondom el akárhanyszor csak akarod, ha... - nem fejezte be a mondatot mert hirtelen Takamo megragadta a ruhája szélét és magához rántva Akihito ajkaira tapasztotta a sajátját. Gyengéden mozgatták ajkaikat, szinte ritmusra majd mikor szétválltak összebújva pihegtek a másik arcába.
- Én is szeretlek.