Hajnali lótusz (Befejezett)

🌸Tizenhatodik🌸

Takamo kezdett aggódni. Mit tervezhetett, Akihito? Azt mondta három nap és újra együtt lesznek, de már rég letelt a három nap. Hol marad? Vagy csak megint átverte? Arra lett figyelmes, hogy valaki őrült módjára dübörög az ajtón. Ahogy pedig kinyitotta két kéz azonnal megragadta a derekát és két ajak azonnal az övéire tapadt. Visszajött.
- Akihito...
- Kicsi virágszálam! Vége! Már senki és semmi nem állhat közénk!
- Mégis, hogy...
- Mindenről lemondtam! Most már ugyanolyan földönfutó vagyok mint bárki! - a mondat végére azonban egy tenyér csattant az arcán.
- Hogy képzelted ezt?! Teljesen megőrültél?! - üvöltötte a fiú. Fogalma sem volt, hogy Akihito ekkora ostobaságot tervez. Ha tudta volna megállította volna. Hisz érte ekkora vagyont eldobni kész őrültség.
- Takamo! Ezt miért csináltad? Nem örülsz, hogy itt vagyok? - kerdezte mérgesen Akihito mire Takamo nem bírta tovább és keservesen zokogni kezdett, majd a földre rogyott.
- Rá fogsz jönni!
- Mire, kicsim? Nem értelek!
- Rá fogsz jönni, hogy bolondság volt értem mindent eldobni! Én nem érek ennyit! Rá fogsz jönni és akkor gyűlölni fogsz és ez annyira.... Annyira fáj! - zokogta. Akihito ekkor értette meg, hogy szerelme csak aggódik. Aggódik, hogy őt elveszíti. Muszály megnyugtatnia, hogy ez sohasem fog megtörténni.
- Takamo! Figyelj! - vette két kezébe a fiú arcát. - Én nem akarok gazdag lenni! Nem akarok az apám fia lenni! Én teged akarlak! Veled akarok lenni! Csak veled, mert ha te velem maradsz, gazdagabb leszek mint bárki a földön, ha te nekem adod azt a tömör arany szívedet. Csak téged akarlak!
- De... De miért? Mi kell neked belőlem? A rosszul fűtött, piszkos ház? A szakadt rongyaim? A szinte csak rizsből álló ételeim? Mi, Akihito? Mi?! - a hangja szinte remegett a sírástól. Az idősebb letérdelt a fiú elé és erősen magához szorította.
- Hallod? - kérdezte mire Takamo fülelni kezdett. Szívdobogást hallott. Szapora, ütemes szívdobogást.
- Mit akar ez jelenteni?
- Érted dobog. Azért ver ilyen gyorsan mert te itt vagy és azért ver mert te létezel. Veled akarok élni. Ha te nem vagy! Már a szívem sem dobog! - mondta Akihito miközben tovább ölelte a reszkető fiút.