Hajnali lótusz (Befejezett)

🌸Ötödik🌸

Akihito vadul ellökte a fiatal fiú kezeit. Biztosra vette, hogy csak szánja és át akarja verni, hogy aztán később megszégyenítse.
- Én most elmegyek! - erősködött. Takamo egy darabig próbalta vissza tartani mivel az úrfi alig pár napja tért magához a betegségéből, de nem tarthatta itt akarata ellenére. Akihito kirohant a lakásból és elment.
Este Takamo épp a padlót mosta, miközben kint zuhogott az eső, amikor apró zajt hallott kintről. Kívancsian kinyitotta ütött - kopott esernyőjét és kiment. Ott pedig láthatta, hogy Akihito van a lépcső alatt. Persze, hogy oda bújt, hisz miután elment rájött, hogy nincs hova mennie és, hogy a fiún kívül senki sem fogadná kedvesen.
- Szia...
- Szia! Visszajöttél?
- Igen... Mondd! Esetleg... Visszafogadnál? Rajtad kívül senkihez sem fordulhatok. - nézett fel Akihito miközben megmaradt tincseiből csak úgy folyt a víz. Takamo egy pillanatra megfagyott, de utána elmosolyodott es kinyújtotta a kezét.
- Gyere be mielőtt megfázol. - mondta kedvesen. Akihito elfogadta a kezet majd bement a fiú után. Odabent Takamo leültette a fiatal férfit a kandalló elé és betakarta.
- Köszönöm. - suttogta. Takamo meglepődött, hogy Akihito megköszönt neki valamit, de jól esett.
- Jut eszembe! Holnap el tudom magát vinni egy hévíz tóhoz! Ott rendesen le tud fürdeni Akihito - san. - mondta a fiú miközben egy csésze gőzölgő teát adott Akihitonak, aki nagyot sóhajtott miután kortyolt egyet a forró italból.
- Ez... Ez jázmin tea? Hol szerezted? - kérdezte elképedve.
- Pár hónapja sokat spóroltam és vettem egy kis cserjét, amit elültettem. Szépen nőtt és bőséges termést adott így most sok teám van. Ez az egyetlen ital amit a vizen kívül megengedhetek magamnak.
- És te... Ezt is megosztod velem? - kérdezte Akihito, hisz ahogy körbenézett már látta, hogy Takamo bizony sosem élte meg azt a luxust, amit egykor ő.
- Mindenem megvan, ami kell. Van ruham, amit viselek, tetőm, ami megvéd és ételem, amit megeszek. Nekem sosem kellett ennél több. - mosolygott rá kedvesen Takamo. Akihito nem nagyon értette, hogy miért ilyen boldog csak így itt egyedül ez a fiú, de talán idővel majd megtudja.