Hajnali lótusz (Befejezett)

🌸Kilencedik🌸

Akihito és Takamo immár egy pár kènt éltek együtt. Takamo napközben eljárt dolgozni, addig Akihito elvégezte a ház körüli munkákat. Már egy hónapja vallott szerelmet Takamonak, akit csak játekosan úgy hív, hogy virágszál. Este amikor Takamo haza ért a szokásosnál is fáradtabb volt. Látszott, hogy majd leragad a szeme.
- Jól vagy, kicsi virágszál?
- Fáradt vagyok... - adta meg Takamo az egyhangú választ. Már majdnem álomba szenderült Akihito vállán, de az idősebb tudta, hogy ma még alig evett.
- Még ne aludj! Legalább egy kicsi rizst egyél lefekvés előtt! - mondta miközben ovatosan megrázta a fiút, aki morogva húzta el a száját és ült le enni. Miutan végzett szinte odamaszott az ágyhoz es beleesett. Arra lett figyelmes, hogy valaki leveszi a cipőt a lábáról és alaposan betakargatva egy puszit nyom az arcára majd befekszik mellé. Talán ilyen érzés volt Akihitonak amikor ő befogadta? Bűntudatos, hisz olyan arrogáns volt most vele, ő pedig kedves. Érezte ahogy egy kéz a derekára fonódik a takaró alatt. Eleinte semmit sem hitt el abból amit Akihito mondott, de ahogy teltek a napok, egyre többször tudott megbizonyosdni. Ahogy Akihito ölelte, csókolta, beszélt hozzá. Minden arról árulkodott, hogy valóban szerelmes belé, de valahogy még bizonyítani kell.
Másnap Takamo ki akarta engesztelni Akihitot. Ha már tegnap olyan arrogánsan viselkedett. Elmentek sétalni a közeli ligetbe, ahova olvasni, tanulni vagy csak sétálni járnak ki az emberek. Leültek egy cseresznyefa alá ahol Takamo azonnal egy puszit nyomott Akihito arcára és a vállára hajtotta a fejét. Így ültek talán pár percig míg nem Akihito oldalra fordult és egy szúrós, dühös szempár meredt rá. Takamo is oda nézett, de ott helyben megbánta.
- Ba... Baku - kun? Mit keresel te itt?
- Te mit keresen az ő vállán, Taka - chan? Elfelejtetted? Elfelejtetted, hogy hozzám tartozol?! - ordította mire Takamo összerezzent és félve bújt Akihito mellkasához.
- Először is! Ne merj még egyszer kiabálni vele vagy megbánod! Másodszor! Ő nem tartozik hozzád! - kelt a védelmére az idősebb. Bakunak azonban csak széles mosoly szökött a szájára.
- Óh, nagyon is hozzám tartozik. Emlékszel Taka - chan? Emlékszel az istallóra, ahol a magamévá tettelek? - kerdezte nevetve mire Takamonak könny szökött a szemébe és sírni kezdett.