Örökké a szívedben

1. Egy átlagos nap

Reggel, mikor felkeltem, lementem az emeletről, hogy igyak egy tejeskávét. Az asztalon egy félbe hajtott lapot találtam, nekem címezve. Kihajtottam, majd elolvastam:

Kislányom!
Elkellett utaznom munkaügyben. Egy hét múlva jövök. Pénzt az éjjeliszekrényem fiókjában találsz.
U.i.: Sietek haza!
                                                                       Apa

Már hozzá szoktam, hogy ennyit utazik, ezért, csak félre dobtam a cetlit, majd megcsináltam a napi rutinom, felöltöztem, aztán mentem a suliba.

▪️◾◼️◾▪️

-Szia, Zoé! - köszönt barátnőm, majd széttárva karjait, megölelt, miután odaértem a sulihoz.
-Szia, Kira! - köszöntem vissza a lánynak, majd viszonozva ölelését, megszorontgattam.
-Mizu? - érdeklődött.
-Apám lelépett, így enyém az egész ház a hétre. Nem akarsz valamelyik nap nálam aludni? - kérdeztem reménykedve.
-Zoé! Tudod, hogy imádlak, de mindjárt fél év, én pedig 3-as vagyok matekból. Javítanom kell. Anya biztos, hogy nem engedne el. Sajnálom! - nézett rám szomorúan. Mielőtt mondhattam volna rá valamit, becsengettek, mi pedig mehettünk be a suliba. A nap összességében eltelt. Nem történt semmi izgi, bár az életem mindig is ilyen volt. Unalmas. De nem tehettem róla. Elkellett fogadnom, ami mostanra már sikerült.

▪️◾◼️◾▪️

Haza érve készítettem magamnak kaját, majd utánna felmentem tanulni. Senki ne értsen félre! Nem vagyok stréber, de nekem is most hajtanom kell a jobb jegyekért. Ez a diákok hibája. Mindig az utolsó egy hétben akarnak javítani, de ki akarna egész évben tanulni? Van elég problémánk! A tanárok meg mindig azt mondják, hogy nem most kéne elkezdeni tanulni. Sablon duma. De ők is voltak gyerekek, és szerintem ők se voltak különbek. Vissza térve: miután megtanultam, már annyi volt az idő, hogy mehettem fürdeni, meg fogatmosni. Aztán, amikor már ezek megvoltak, befeküdtem az ágyamba, majd egy kis telefonozás után aludhattam is.