1 héttel a beszéd megírása előtt.
Apu haza jött az üzleti útról, így úgy döntöttünk Alexszel, hogy ideje lenne megtudnija azt ami köztünk van.
-Szia, apu! - öleltem meg, amint belépett az ajtónkon.
-Sziasztok! -viszonozta az ölelésem.
-Szia, Ollár bácsi!
Miután üdvözöltük apámat, hagytunk neki időt lepakolni. Mi addig a nappaliba mentünk, és összekulcsolt ujjakkal vártuk apámat, hogy elújságolhassuk neki (is) a hírt.
-Merre vagytok? - jött a hang a folyosóról.
-A nappaliban. Ide jönnél légyszi! - kértem.
-Persze - bukkant fel.
-Kérlek ülj le!
-Rendben. De miért fogjátok egymás kezét?
-Erről szeretnénk veled beszélni - szólalt meg Ali. Apu leült a szemben lévő fotelba, és figyelmesen hallgatott, miközben mi felváltva mesélni kezdtünk. Mindent. Attól kezdve, hogy elment, egészen addig amíg meg nem jött. Nem kérdezgetett, csak hallgatott minket.
Mikor befejeztük, síri csönd telepedett a szobára, és a barátommal feszengve vártuk, hogy apu megszólaljon.
-Gondoltam, hogy ez lesz. Előbb utóbb úgyis egymásra találtatok volna. Csak az volt a kérdés, hogy mikor? - szólalt meg egy idő után. -Drágám! Kimennél légyszíves!? Alexszel szeretnék egy kicsit kettesben beszélgetni.
Félve Alexre néztem, aki csak egy aprót biccentett, jelezve, hogy "minden rendben, menjek csak".
-Persze - tápászkodtam föl.
Kilépve a nappaliból, leültem a lépcsőre és vártam. Nem szándékoztam hallgatózni, de mégis úgy sikerül, hogy végül mindent hallottam.
-Nem teheted meg ezt vele Alex! Nem! - hallottam meg apám szomórú, egyben kétségbeesett hangját.
-Tudom, Kelemen bácsi!
-Nem Alex, nem érted! Ő a lányom! Szerinted mi fog történni, ha nem leszel már többé köztünk? Nem bírnám elviselni, ha szenvedne!
Ekkor ismét síri csönd telepedett a szobára. Az eszem megállás nélkül azt mondtam, hogy "nem szenvednék! Ez hülyeség!". Viszont a szívem azt diktálta, hogy "teljesen igaza van". Ha az eszemre hallgattam volna, akkor felálltam volna, és közöltem volna apával ami a fejemben zajlott, viszont legbelül tudtam az igazságot. Így ott maradtam a lépcsőn, és vártam, hogy befejezzék a beszélgetést.
-Sajnálom! - hallottam meg Alex hangját.
-Én is! Tudom, hogy már nem tudsz mit kezdeni, szóval inkább hagylak benneteket. Legjobb lesz, ha most elkezdek felkészülni a jövőre.
KAMU SEDANG MEMBACA
Örökké a szívedben
Romansa-Tudod mit? - kérdeztem tőle, miközben erőt vettem magamon. -Nem érdekel, hogy mennyi időd van. Azt akarom, hogy a maradék fél éved szép legyen, hogy majd úgy tudjak rád vissza emlékezni, hogy örülök. Hogy örülök annak, hogy veled tölthettem, hogy l...
