Egy hét telt el. Alex újból kint lehetett a kórházon kívül. Mivel hétfő lett megint, ezért suliba kellett mennem. Kirával, mint mindig a suli épülete előtt találkoztunk, és amikor megláttuk egymást, a szokatlantól eltérve, csak diszkréten megöleltük egymást. Nem kérdezgettünk, nem visongtunk, nem kezdtünk el beszélni semmiről. És hogy miért is? Hát... Igaz, hogy megtudtuk Alex betegségét, viszont mindannyiunkban benne volt az (a bandát is bele értve), hogy Alex napról napra rosszabbul lesz, és ezért, amikor ő nem volt ott szomorkodtunk. Volt olyan is, amikor olyan szinten elöntött a felismerés, hogy elkezdtem bőgni. Ezzel, csak egy probléma volt. Mégpedig az, hogy órán ültem.
-Akkor ma választunk ápolónőt? - zökkentett ki gondolataimból Kira suttogása, akivel még mindig egymást öleltük. Vissza térve az ápolónőkre. Apa azt mondta nekem, ha találunk ápolónőt, akkor nem kell bennt maradnia Alexnek a kórházba. Erre a lehetőségre természetesen egyből lecsaptunk, így ma délután fognak jönni.
-Igen. Gondolom ti is jöttök - mondtam, miközben eltoltam magamtól a barátnőm.
-Még szép!
▪️◾◼️◾▪️
A nap hamar eltelt. Mikor kiléptünk Kirával az iskola kapuján, megpillantottunk egy ismerős autót, és mivel az az autó értem jött, egyértelműnek találtuk a sofőrrel, hogy elvisszük. Az út hozzánk gyorsan eltelt. Már az utca végéről láttuk, hogy vendégeink vannak.
-Császtok! Hát ti? - szállt ki meglepődve a barátom a kocsijából.
-Azt hitted, hogy kihagynának egy ilyen lehetőséget, ahol nőket lehet bámulni? - szólaltam meg még a fiúk előtt.
-Csá pintyő! - öszönt Rubin a barátnőjének, és vad csókba húzta barátnőmet.
-Ugye engem sose fogsz így becézni?! - súgtam oda Alexnek, aki eközben átkarolta a vállam.
-Soha nyuszó! - röhögte el magát, az immáron rekedtes hangján, mire én is elnevettem magam, miközben megcsaptam, és le "hülyéztem". -Na tubicáim! Váljatok szét, aztán nézzük meg azokat a dögös csajokat - mosolygott perverzen a barátom, mire ismét megcsaptam.
▪️◾◼️◾▪️
Egy órával később érkeztek, csak az ápolónők. 18 éves kortól - akik azt hitték, hogy Alex szingli - egészen 40-es korig jöttek. Voltak a fiúk szerint "extra dögösek", és "nagyon nem dögösek" is.
-Sziasztok! Kissné Badók Brigitta vagyok. Harminc éves - mutat kozott be a következő nő, aki számomra elég szimpatikus volt. Mondott még pár dolgot, hogy mióta foglalkozik ezzel a szakmával, és hogy nem egyszer volt daganatos beteggel szerencséje.
▪️◾◼️◾▪️
-Szerintem Brigitta legyen - mondtam, miután mindenkit meghallgattunk.
-Az melyik volt? - kérdezte Rádió.
-A harminc éves nő - válaszoltam, de nem tűnt úgy, mint aki emlékszikrá.
-Szerintem pedig az a csini baba legyen - röhögött Homár.
-Ja az jó csaj volt - nevetett fel Alex is.
-Barmok - ráztam a fejem. -Légyszi kimennétek egy kicsit? Beszélni szeretnék Alexszal - kértem a többieket, mire feltápászkodtak, és kimentek a nappaliból.
-Mondjad Zoó - nézett rám mosolyogva.
-Egy pillanatra eltudod felejteni azokat a "csini babákat" - rajzoltam idézőjelet a levegőbe - és normálisan gondolkodni? - kérdeztem. Alex arcáról leolvadt a vigyor, mert látta rajtam, hogy ezt most muszáj lesz úgy megbeszélnünk, mint egy pár. Nem úgy, mint két jóbarát. -Kit szeretnél ápolónőnek? - tettem fel a kérdést.
-Hát elég jó csajok voltak - gondolkodott el, megpróbálva oldani a köztünk keletkezett feszültséget, de én egyből leteremtettem.
-Elég legyen! Csak egyet kérek! Most az egyszer legyél egy kicsit komoly!
-Nem tudom ki legyen érted? - fakadt ki, miközben felállt, és szét tárta kezeit. -Próbálom élvezni a maradék időt, de nem megy. És azt látom rajtatok, hogy ti is megpróbáltok jó fejet vágni az egészhez, de nem megy. Nem tudok választani. Válaszd ki te. Én, csak egy kicsit azt szeretném érezni, hogy egészséges ember vagyok. Nem egy rák - mondandója közben megeredtek a könnyeim. Alex fáradtan nézett rám, majd megölelt.
-Megígértem neked valamit, - suttogtam - és azt be is fogom tartani - bújtam ki karjai közül, majd megcsókoltam. Ebben a csókban benne volt minden, ami eddig nyomta a vállunkat. És talán ez volt eddigi legjobb, és legérzelmesebb csókunk.
-Lehet Brigitta? - kérdeztem, mikor elválta ajkaink.
-Lehet - lehelte számra, majd nyomot rá még egy csókot.
-Tubicáim! Szobára! Vagy pedig kíméljétek a szingliket! - szólt a drága Lionelünk. Mindig "jókor" jött.
-Mondjad angyalom - léptem oda hozzá, és egy nyálas puszit nyomtam arcára. Nevetve letörölte azt, majd így szólt: -Akkor Brigitta?
Mi a barátommal, csak bólintottunk.
-Rendben. Akkor felhívom, és értesítem, hogy holnap kezdhet.
-Várj! - lépett hozzá Alex, majd súgott valamit a férfiú fülébe. Láfi, csak bólintott, majd elhagyta a szobát.
-Mit mondtál neki? - kíváncsiskodtam.
-Semmi közöd hozzá - tért vissza a bunkó Alex.
-Ó, tényleg? - húztam föl a szemöldökeim.
-Tényleg.
-Jó - bólintottam, majd ott hagyva a ledöbbent barátom, felmentem a szobámba.
VOUS LISEZ
Örökké a szívedben
Roman d'amour-Tudod mit? - kérdeztem tőle, miközben erőt vettem magamon. -Nem érdekel, hogy mennyi időd van. Azt akarom, hogy a maradék fél éved szép legyen, hogy majd úgy tudjak rád vissza emlékezni, hogy örülök. Hogy örülök annak, hogy veled tölthettem, hogy l...
