Hol vagyok? - erre a gondolatomra nyitottam ki a szemem. Valami nem volt normális. Túlzottan nyugodt voltam, és nagy volt a békesség. Értetlenül néztem körbe és feljegyeztem az agyamban, hogy egy parkban vagyok. Aztán a következő pillanatban egy alak jelent meg, teljesen fehérben. Oda pillantottam, mire a férfi elmosolyodott. Viszonoztam tettét.
-Szia! - lehelte, majd lágy csókot lehelt ajkamra.
-Szia! Hogy kerültünk ide?
-Elmennél boltba? - váltott hirtelen témá.
-Mi? Persze, de előbb válaszolj, légyszi a kérdésemre.
-Elmennél légyszi boltba?
-Igen... Mit hozzak? - kérdeztem és kezdtem rosszul érezni magam.
-Elfogyott a kevenc parfümöm, szóval azt kéne hoznod.
Sokkot kaptam. Ugyan azt kérte. Nemlegesen kezdtem rázni a felejem, mire ugyan azokat a dolgokat mondta, amit akkor tett mielőtt...
De mit keres itt? - kérdeztem magamtól. A következő pillanatban az zökkentett ki, hogy Ali fuldokolni kezdett.
-Alex! Úristen! Hol van a lélegeztető géped?! - tettem a hátára a kezem, ám ekkor újabb sokkot kaptam, mert a kezem egyszerűen keresztül "szántotta" Őt. Eközben a férfi szépen lassan össze esett előttem, és a köhögő roham közben levegő után kapkodott. Nem bírtam megmozdulni. Csak ott álltam és néztem, ahogy a barátom megfullad. Aztán Alex vett egy utolsó lélegzetet, majd elterülve a földön, üveges tekintettel meredt a semmibe. Mándy Alex a szemem láttára fulladt meg.
Sikítva keltem fel. A könnyeim megállíthatatlanul folytak az arcomon, mire apu berontott a szobámba, és megnyugtatón a hátamat kezdte simogatni. De nem tudtam megnyugodni, mert rájöttem, hogy Mándy Alex nem, csak meghalt. Öngyilkos lett. És ez az én hibám volt, mert nem maradtam ott mellette...
KAMU SEDANG MEMBACA
Örökké a szívedben
Romansa-Tudod mit? - kérdeztem tőle, miközben erőt vettem magamon. -Nem érdekel, hogy mennyi időd van. Azt akarom, hogy a maradék fél éved szép legyen, hogy majd úgy tudjak rád vissza emlékezni, hogy örülök. Hogy örülök annak, hogy veled tölthettem, hogy l...
