Az ágyamon ültünk, és beszélgettünk, mikor Kira előhúzott a táskájából egy nutállát. Azt tudni kell rólam, hogy én imádom ezt az édességet, szóval, ha azt mondom, hogy rávetettem magam, gondolom nem lepődtök meg.
-Imádlak Kira! - öleltem meg immár nevetve barátnőmet.
-Tudom, de légyszi engedj el, mert megfulladok! - tolt el finoman magától.
▪️◾◼️◾▪️
-Kira! - néztem rá, miután megnéztünk egy filmet.
-Hm? - jött az értelmes kérdés, mivel éppen ivott.
-Leszel a papom? - néztem rá boci szemekkel, mire kiköpte a vizet, és röhögni kezdett.
-Mi van? Egy: ez most, hogy jött ide? Kettő: lány vagyok. És három: ki lesz a férjed?
-Egy: nem tudom. Kettő: tudom. És három: a nutella! - tartottam fel a levegőbe az édességet és olyan gyerekesen mondtam, mint egy öt éves.
-Okééé - nyújtotta el az "é" betűt.
▪️◾◼️◾▪️
A nappaliban álltunk. Én valami kendővel a fejemen, mamuszban, egy virág cserepet tartva a kezemben, a legjobb barátnőm, pedig fogta a nutellát és köszöntötte a "násznépet" (akik egyébként nem voltak, de mindegy).
-Ollár Zoé! Kérlek mondd el a fogadalmad! - nézett rám halál komoly arccal, de nevető szemmel barátnőm.
-
Nem írtam - röhögtem, miközben már folytak a könnyeim.
-Akkor mondd utánam! Én, Ollár Zoé! - mondta, mire elismételtem a szöveget.
-Fogadom, hogy megeszem ezt a nutellát - fejeztem be, miután elmondta a fogadalmam.
-Megcsókolhatjátok egymást! - mondta, mire kivettem a kezéből az édességet, és hosszan megpusziltam az üveget.
VOUS LISEZ
Örökké a szívedben
Roman d'amour-Tudod mit? - kérdeztem tőle, miközben erőt vettem magamon. -Nem érdekel, hogy mennyi időd van. Azt akarom, hogy a maradék fél éved szép legyen, hogy majd úgy tudjak rád vissza emlékezni, hogy örülök. Hogy örülök annak, hogy veled tölthettem, hogy l...
