porszemek a galaxisban | minsung

04

Kótyagosan, szinte öntudatlanul kászálódtam ki Chan ágyából, ahogy halántékomat masszírozva próbáltam befogadni a redőny pöttyei közül érkező napsugarakat.

Homályos szemekkel, szenvedve álltam fel, hogy megnézzem - valahogyan - töltőre rakott készülékemet és lecsekkoljam, mi is történt a nagy világban, ameddig eltűntem.

Rengeteg értesítés várt telefonomon - melyeket csak ásítva futottam át -, mégis rögtön szemet szúrt egy anya által írt SMS, amiben az állt, hogy korán otthon kellene lennem.

Mikor rápillantottam az órára már tudtam, ez nem megvalósítható, így köszönés nélkül hagytam el a házat - miután minimálisan rendbe szedtem magam -, majd szinte futólépésben indultam haza, nehogy ki legyenek akadva szüleim késésem miatt.

Ám amikor az ablakon bepillantottam, döbbenten tapasztaltam, hogy nem csak ők vártak rám.

Amint kinyitottam az ajtót, te és édesapád foglaltatok szemben helyet velem, mosolyogva néztetek rám, ahogy értetlenkedve pásztáztam tekintetem végig rajtatok.

Pillanatnyi zavaromat félre téve, jó modoromat elővéve hajoltam meg és mutatkoztam be - neked újra -, majd elnézéseteket kérve futottam fel szobámba - átvettem ruháimat, prezentálható állapotba hoztam magam.

Az adrenalin szinte végigszántott testemen, ahogy eszembe jutottak tegnapi gondolataim, és titkon reménykedtem benne, hogy nem említed meg a boltos incidenst szüleim előtt - hisz ha tudnák mit tettem, élve megnyúznának.

Arra számítottam, hogy anyuékkal fogsz beszélgetni mire lejövök, de legnagyobb meglepetésemre ugyanott ültél, a kanapé bal szélén - mintha vártál volna valakire.

Be is bizonyosodott a tippem, amint kezeddel rámutattál a szabad helyre, így kényelembe helyezve magam huppantam le melléd, ahogy csillogó szemeidet figyeltem.

Halkan megjegyezted, hogy sikerült eltüntetnem az alkohol orrfacsaró szagát, mire kuncogva csaptam rá válladra, ahogy megráztam fejemet.

Kellemesen elvoltunk, ameddig nem voltak ott a szüleink.

Tudod, már akkor észrevettem, hogy nem csak én vagyok a furcsa.

Amikor ketten voltunk, teljesen máshogy viselkedtél.

Megnyíltál, rengeteget beszélgettünk, órákon keresztül képes lettél volna mondani mindent, ami éppen eszedbe jutott.

De amikor belépett apád a helyiségbe, minden megváltozott.

Újra fagyos lett a levegő, megállt körülöttünk az idő.

Egyre jobban gyűlt bennem az az érzés, hogy valami nincsen rendben köztetek.

Bár ne lett volna igazam.