porszemek a galaxisban | minsung

02

Szórakozottan tértem be az utcánkban lévő vegyesboltba, miközben 00:13-at mutatott az óra.

Éppen vodkáért és whiskyért mentem, hiszen barátaim mind nyámnyila kislányok voltak - nem mertek még felnőttként se ilyen dolgokat venni.

Én csak rutinos mozdulatokkal köszöntem a kasszás lánynak - akit ezer éve ismerek már -, és levéve a keresett italokat már majdnem fizettem is volna, ha nem pillantom meg kikerekedett szemeidet.

Be kell vallanom, elég vicces látványt nyújtottál, ahogy a telepakolt kezeimre néztél, és szinte hallottam, ahogy koppan az állad a padlón.

Néhány órája még ugyanazon misén ültünk -„Isten szavait" hallgatva -, most meg alkoholt és nassolnivalót veszek - miközben te diétás műzliszeletet és egy szénsavmentes vizet szorongatsz markodban.

Zavartan nevettem fel, ahogy még percek múlva is engem bámultál - nem mintha zavart volna -, majd az üres kezemet kinyújtva mutatkoztam be neked Lee Minho, a titkos piás néven.

Te csak meglepődve, mégis kacagva fogadtad el jobbomat, majd kimondtad a varázsszavakat: Han Jisung vagyok.

Megkérdeztem tőled, hogyha már így másodjára találkozunk, van-e kedved eljönni velünk inni és beszélgetni ezen a szép estén, de rögtön visszautasítottál.

Amint meghallottad az iszogatás lehetőségét, úgy változott meg benned valami, aminek akkor még nem tudtam az okát.

Udvariasan kerültél ki, ahogy sebes mozdulatokkal adtad oda az aprót a lánynak, majd lesütött szemekkel, halkan köszöntél el tőlünk, ahogy kapucnidat felhúzva indultál utadra.

Fogalmam sem volt, mégis mi a fene üthetett beléd, de nem foglalkoztam vele.

El akartam felejteni mindent, ami ma délután történt - minden egyes pillanatát a misének.

Kivéve a mosolyodat.

Arra örökké emlékezni akartam.