porszemek a galaxisban | minsung

10

Valamelyik nap újra elhívtál sétálni.

Időközben megszokottá vált nálunk ez a kis rituálé.

Olyan volt, mint másoknál egy randi - egy szerelmes légyott.

Nálad akkoriban még számításba sem jöttek ilyesfajta gondolatok, én mégis reménykedtem benne, hogy ezek a találkák benned is olyan érzéseket keltenek, mint bennem.

Délután környéke lehetett, semmi kedvem nem volt még élni sem, de ahogy megkaptam az üzenetet, rögtön öltözni kezdtem és rohantam a megbeszélt találkozóhelyre.

Mindenféle badarságról beszélgettünk, karomba csimpaszkodtál, együtt sétáltunk végső úti célunkhoz.

Ahogy a part felé vettük az irányt, ezerszer jobb kedved lett.

Alaposan végigmértelek, hisz még akkor sem hagytak nyugodni a téged körülvevő kérdések.

Nem tudtam nem észrevenni tökéletesen beállított hajadon, hogy csomókban hiányoznak belőle a szálak.

Ahogy meglengette a lágy szellő, úgy borzolta össze a gesztenye tincseket és láttatta az igazságot.

Nevetve szakítottál le egy virágot az út szélén, szirmait figyelted, majd mintha kapcsoltak volna benned valamit, mérgesen dobtad le a földre és tapostad össze azt.

Értetlenkedve néztem végig a jelenetet, te pedig elég meglepő választ adtál fel nem tett kérdésemre.

- Ilyen az élet is - jelentetted ki, ahogy kezemet megfogva rántottál magad után.

Nem szóltam semmit, próbáltam kibogozni az előbbi mondat értelmét.

Néhány perccel később megpillantottam a fiúkat, akikkel egy felekezetben voltunk, és szinte hányni lett volna kedvem tőlük.

Mindannyian stréber, egoista gyökerek voltak, akik szerettek kikezdeni az új emberekkel, szerettek velük szórakozni - mindezt Isten nevében, persze.

Valamilyen beteges megváltóknak érezték magukat.

Úgy gondolták ők azok, akik életre nevelik a többieket és elvégzik a munkát, melyet az Úr szabott rájuk.

Badarságnak tartottam ezt az egészet, de amint elnéztelek, te is osztottad véleményemet.

Ahogy összefűzött ujjainkra pillantottak, úgy jelent meg valami megfoghatatlan arckifejezés arcukon, melytől szinte azonnal megfagyott ereimben is a vér.

Rögtön elengedtelek és lehajtott fejjel kezdtelek követni.

Először nem értetted miért teszem ezt, de ahogy rájuk néztél, rögtön összeállt benned a kép.

Ők csak kuncogva mentek el mellettünk, arrogánsan, gúnyosan füttyentve egyet.

Sosem gondoltam volna, hogy ennyi mindent elindíthatok egy mozdulatsorral.

Egy nem tervezett, időzített bomba voltam, mely akkor robbantott fel mindent.

Akkor kezdett kicsúszni alólunk a talaj.