porszemek a galaxisban | minsung

14

Karjaimban, kényelmesen eldőlve feküdtél az ágyamban és hirtelen, minden előzmény nélkül kezdtél el sírni.

Valami dög unalmas sorozatot néztünk, amikor hirtelen benyögted, beszélnünk kell - végre el kell mondanod az igazságot; készen állsz rá.

Én pedig tűkön ülve vártam, hogy mit fogsz mondani, hisz hónapok óta ez a pillanat lebegett szemem előtt.

Mégis tudtam, nem fog tetszeni, amit hallani fogok.

Lassan, halkan kezdtél bele a történetbe, melynek minden egyes szava beleégett az emlékezetembe.

Adott volt egy tökéletes család. Te, apud, anyud, egy kétszintes kertesház, rendes munka - egy tökéletes, szinte mintaszerű élet.

Vajon mi sikerülhetett félre?

Úgy tűnik, minden.

Tudod, sosem kerítettem annak nagy feneket, hogy még egyszer sem találkoztam anyukáddal - se amikor nálunk voltatok, se amikor mi mentünk át hozzátok, se a templomban; sehol.

Nem különösebben érdekelt a dolog, hisz úgy gondoltam, mindig dolgozott vagy éppen nem ért rá.

Úgy éreztem, nincs jelentősége személyének a történetben.

Pedig ő volt az, aki miatt tönkrement az életed.

Ő volt az, aki elindította a lavinát, mely majdnem betemetett - örökre.

......

Minden három évvel ezelőtt kezdődött.

Mikor 17 éves korodban bevallottad a szüleidnek, hogy meleg vagy, ellened fordultak.

Apád még úgy-ahogy, valamennyire el tudta viselni ezt az egészet, de anyád szinte teljesen bekattant.

Mániákus hívő volt, nem tudta elfogadni, hogy az ő gyermeke egy szánalmas, undorító homokos lett.

Nem tudta elfogadni, hogy sosem lesz templomi esküvőd, sosem lesz saját gyereked, sosem lesz feleséged - sose leszel számára normális ember.

Elkezdte elterjeszteni a felekezetben, hogy a pokol gyermeke vagy, hogy ördög költözött beléd.

Kijelentette: onnantól fogva nem vagy a fia.

Úgy viselkedett veled, mint egy idegen.

Nem beszélt veled, nem köszönt neked.

Számkivetett lettél saját otthonodban.

És mivel apád melletted állt, ezért őt is elkezdte bántani.

Először csak szavakkal, utána tárgyakkal dobálta meg, míg legvégül el nem kezdte verni.

Apukád sosem ütött neki vissza, sosem bántotta őt.

Tudta, nem szabad - akkoriban még tisztességes ember volt.

Képmutató banda volt az egész; bort ittak és vizet prédikáltak mindketten.

Tudod, mindig azt hittem, hogy valamelyik szülőd volt az, aki italokba menekült.

Hiszen bármikor témába került a pia baráti körömben, te rögtön csöndben maradtál, kimaradtál a beszélgetésből.

Legnagyobb döbbenetemre kiderült: te voltál az, aki rászokott ezekre a szerekre.

Nem tudtad elfogadni, hogy ezt tette veled az anyád - idővel apádat is ellened fordította.

Ezért kezdtél el másokkal alkoholt vetetni.

Italba fojtottad bánatodat, nem találtál más kiutat - több éven keresztül ez volt az egyetlen menedéked.

Fogalmam sem volt róla, hogy ennyi mindenen mentél keresztül - hisz a rémült, riadt pillantásokon kívül semmi nem látszott rajtad.

De te folytattad.

Még közel sem volt vége.

Néhány hónappal ezelőtt, a régi lakásotok második emeletén anyukád felakasztotta magát - öngyilkos lett.

Levelet is hagyott nektek, amiben elmondta, mit miért tett, miért választotta ezt az utat.

De erre nem volt szükség.

Mindenki tudta, hogy te vagy a „hibás".

Az életed onnantól fogva száznyolcvan fokos fordulatot vett.

Apád teljesen kifordult magából.

Téged okolt mindenért.

Hisz te voltál az, aki tönkretette a házasságát.

Miattad kellett elköltöznötök.

Te voltál az, aki megölte a feleségét; tönkretetted az egész életét.

Ezért pedig fizetned kellett - méghozzá busásan.

Fokozatosan, lépésről-lépésre haladt, apró darabokra szedte szét az életedet.

Ütött, rúgott, üvöltött, vert.

Tönkretett.

Könyörtelenül semmisített meg.

És ezt soha, senkinek nem árultad el.

Csak nekem.

Végre, egyszer az életben különlegesnek éreztem magam - kár, hogy ez kellett hozzá, Jisung.

hello, guys
tegye fel a kezet, akinek nem tűnt fel Jisung anyujának hiánya az egész cuccban lol
na hogy tetszett a nagy leleplezés?
mit gondolunk a részről?