KPOP IMAGINES

Ateez - San

San és te évek óta barátok vagytok. mindent megosztotok egymással. Ha sírsz, ő vigasztal meg, és hoz neked csokit. Mindig nagy támaszként tekintettél a fiúra. Ha eszedbe jut, mosolyt csal az arcodra. Soha nem veszekedtek, még ha okotok is lenne rá. Mindketten szeretitek a plüssöket, van saját gyűjteményetek is. Azt hitted, hogy soha nem fogsz többet érezni a fiú iránt, mint puszta barátságot.

Egy igen borús napon iskola után siettél barátodhoz, és már kopogás nélkül nyitsz be a kicsi házba, ahol a fiú éli mindennapjait. A konyhából egy lány nevetését hallottad. A szíved gyorsabb tempóban kezdett el dobogni mellkasodban, és a sírás fojtogatott.

-Ugyan már San, nagyon jó pasi vagy. -hallottad meg a lány hangját.

-Ha te mondod, elhiszem. -hallottad San hangját, amitől pár könnycsepp végigfolyt arcodon. Ha van barátnője, akkor miért nem mondta neked? És miért visel meg téged ennyire ez? A fejedben minden felé kérdés lebegett, de egyikre se volt válasz. Fagyott tekintettel leültél a kis fotelba, és vártál.

-Köszönöm, hogy szakítottál rám időt, tudom milyen bonyolult a beosztásod. -jöttek közelebbről a hangok.

-Érted bármit. -nem mertél felnézni. Nem akartad látni a lány arcát. Se San mosolygós arcát.

-Öhh (T/N).. Te, hogy... és mióta vagy itt? -kérdezte dadogva a fiú. Lassan felé emelted tekinteted. Nem szóltál semmit, csak üres tekintettel bámultad a fiút.

-Valami baj van? -lépett közelebb hozzád a fiú, aggódó tekintettel.

-San, nekem mennem kell. Sok szerencsét. -kacsintott a lány, majd kiment a lakásból. Ketten maradtunk.

-Mi a baj, (T/N)? -kérdezte meg ismét.

-Te vagy a bajom! Miért nem mondtad, hogy barátnőd van? -álltál fel dühösen. Elfordultál tőle. Nem bírtál ránézni. Fájt, hogy másé.

-De nekem nincs semmilyen barátnőm. -érezted meg kezét válladon. Elléptél tőle, és az ajtó felé vetted az irányt.

-Azt hittem, hogy barátok vagyunk, San. Mindent megosztunk egymással, nem? És te ilyen fontos dolgot titkoltál előlem.. Ezt nem bocsájtom meg neked. Elmentem. -nyitottad ki az ajtót, majd erősen becsaptad magad mögött. Lassan elindultál hazafelé. Magad elé bambulva lépkedtél, és csak a fiún járt az eszed. Eszméletlenül fájt, hogy így hátba szúrt. Reménykedtél, hogy egyszer te és Ő lehettek egy pár, de... Ez képtelenség. Most már érted, miért mondják azt, hogy a barátságból szerelem veszélyes. Valamelyik fél egyszer többet fog érezni a másik iránt, és ha ezt nem viszonozzák, meg lehet törni. Ezzel egy barátot is el lehet veszíteni.

Észre se vetted, hogy megeredt az eső. Nem izgatott különösebben, majd otthon megszárítkozol. Ha pedig megfázol, legalább nem kell San hülye képét bámulnod. Nem hiszed, hogy ezek után átjönne. Legbelül örülnél neki, de fájdalmas lenne újra látni.

Hazaérve levetkőztél, és beálltál a meleg víz alá, hogy legalább egy kis időre, de megszabadulj a hasító, maró gondolatoktól. Elzártad a csapot, és magad köré tekerve egy fehér törülközőt léptél szobádba. Megnézted a telefonod, és egy csomó nem fogadott hívásod volt Tőle. Kikapcsoltad a telefonod, és beraktad az ágy melletti fiókba.

Felvettél egy nagyobb méretű pólót, és befeküdtél az ágyadba. Magadhoz ölelted kedvenc párnádat, amit a fiútól kaptál. Sírni volt kedved, de nem volt hozzá erőd. Tudtad, hogy köztetek már nem lehet semmi. Belül teljesen felemésztett a fájdalom. El akartad őt felejteni, ha csak egy estére is. Nem akartál vele álmodni, mint az utóbbi hetekben. Vele akarsz lenni, de tudod, hogy számodra ez lehetetlen, hisz az Ő szemébe csak egy barát vagy. Bár tudtad, hogy ha beleszeretsz nem lesz jó vége, de olyan jó volt vele lenni, ezért inkább tűrted. És csak most jöttél rá, hogy mekkora idióta voltál. Hittél abban, hogy San beléd fog szeretni, és boldogan fogtok élni. Ja, jó vicc.

Másnap reggel szörnyű fejfájásra ébredtél. A tegnapi esőben való sétálás meghozta gyümölcsét, a megfázást. Szemeid vörösek voltak, és meg voltak duzzadva. Álmodban sírtál. Ahogy nézted magad, egyszerűen szánalmasnak érezted magad. Azt hitted, hogy te soha nem fogsz egy fiú tán se sírni. Aztán még is.

Egy nagy bögre teával ültél le a TV elé. Magadra húztál egy meleg pokrócot, és unott képpel néztél valami kellően agypusztítót. Ekkor valaki kopogott. Alig volt erős, hogy felkelj és odamenj ajtót nyitni, de lehet fontos, ezért megerőltetted magad.

-Szia.. -láttad meg San szomorú képét. Hirtelen elöntött megint az a rossz érzés. -Tudunk beszélni egy kicsit..?

-Nekem nincs mondani valóm számodra.

-Kérlek (T/N)... Hallgass meg. -lépett közelebb hozzád. Sóhajtva egyet beengedted, majd visszaültél helyedre. A fiú szorosan melléd telepedett le, és hogy ne tudj elszökni, megfogta kezeidet, és mélyen a szemedbe nézett.

-Mondd, mi van. -álltad tekintetét.

-Az a lány tegnapról...

-A barátnőd szép lány. -szakítottad félbe mondandóját.

-Ahj (T/N), ő nem a barátnőm, hanem az unoka testvérem! -mondta, már szinte kiabálta. -Azért volt nálam, mert tanácsot kértem tőle, hogy hogyan nyerhetném el egy lány szívét. -hajtotta le a fejét.

-Miért nem tőlem kértél tanácsot? Tudtommal én is lány vagyok. -mondtad gúnyosan. De annak örültél, hogy az a lány nem a barátnője. De ezek szerint már tetszik neki valaki, aki nem te vagy...

-Hogy kérhetnék tanácsot attól a lánytól, akinek el akarom nyerni a szívét? -motyogta maga elé, de te tökéletesen hallottad minden szavát.

-San...

-Ne mondj semmit, (T/N).. Hülye voltam, elismerem. Magamtól kellett volna megoldanom, igaz? -nézett ismét a szemedbe. Szíved iszonyat gyorsasággal kalimpált, és a lélegzeted is szaporább lett.

-San...

-Szeretlek, (T/N). -szakított félbe. Arca határozott volt. Nem mondtál semmit. Egymás arcát fürkészve rájöttetek, hogy ez mind kölcsönös. A fiú közelebb hajolt hozzád, majd gyengéden megcsókolt. Átölelve nyakát húztad közelebb magadhoz. Lassan elváltatok, és szemedbe nézve újra kimondta azt, amit már rég óta hallani akartál. Tőle.

-Én is szeretlek. -mosolyodtál el, és most te támadtad meg ajkait, és hevesen csókolni kezdted a fiút. Le se lehet írni, mennyire boldog voltál akkor. Örültél annak, hogy az egész egy félreértés volt. Szereted, és ő is téged. Neked nem kell ennél több. Soha.

Eléggé gyászosan sikerült, de remélem tetszik :D