Youth [Hyunin]

Epilógus

Hyunjin attól a naptól kezdve egészen még negyvenhat napot töltött boldogságban. Ugyan szinte minden percét a kórházban tengette mivel az orvosok reménykedtek abban, hogy helyre tudják hozni hatalmas hibájukat – sikertelenül – mégis boldognak mondhatta magát. Párja minden nap bent volt nála, nem törődve kötelességével, hogy iskolában kellene lennie szinte már beköltözött ő is a kis szobába. Első este miután az idősebb elaludt, Jeongin készített neki egy apró meglepetést. Mivel úgy festett, hogy hosszú ideig nem jöhet ki a kicsiny helyiségből, amíg párja aludt a falakat betapétázta barátaival és vele készült közös képekkel. Sokkal nagyobb komfortérzetet hagyott mind a kettejükben. A nap nagy részében kint voltak a gyógyintézethez tartozó parkban, este pedig vagy beszélgettek, vagy összeölelkezve néztek valamilyen filmet. Senki nem tette nekik szóvá, hogy szinte minden létező szabályt áthágnak, csak hagyták, hogy kiélvezhessék a hátra maradt időt, amit meg is tettek. Hyunjin napról napra egyre jobban épült le, színe egyáltalán nem volt, ereje is csökkent, az utolsó napokban egyedül már enni sem volt képes. Ennek ellenére az életkedv nem tűnt el, mosolya levakarhatatlan volt, bolondozott és folyamatosan versenyzett kerekes székével a folyósókon ezzel az őrületbe kergetve a nővéreket – mégis mindenki imádta, természetesen az összes ott dolgozott levette a lábukról. Ezért is volt olyan nehéz elengedni amikor kicsivel egy hónap elteltével örök álomra tért szerelme karjai között. Nem volt olyan ember, aki ne hullajtott volna könnyeket érte.

[...]

A temetés gyönyörű és szívfacsaró volt. Jeongin képtelen volt sírni, nem volt már könny, amelyet ki tudott volna kényszeríteni magából. Szótlanul, egész testében remegve állt az első sorban hallgatva a lelkész búcsú szavait és nézte végig testközelből, hogy élete szerelmét a lehető legóvatosabban a földbe emelik és eltemetik ezzel végleg elvágva tőlük. A szertartás mindenki számára megterhelő volt viszont Jeongin-t viselte meg a legjobban. Az utána lévő búcsúztató ünnepségre már képtelen volt elmenni. Helyette elment a tóhoz ahová barátja első randevújukon vitte. Ujjai között egy borítékot szorongatott, amelyet Hyunjin édesanyja adott át neki fia nevében. Nehezére esett elolvasni a sorokat, de egy mély sóhajjal erőt vett magát és bújni kezdte a remegő kézzel megírt levelet.

Drága Szerelmem,

Tudom, hogy nekünk nem adatott annyi idő, mint másoknak mégis számomra ez volt a legcsodálatosabb nyolc hónap. Bárcsak többet adhattam volna neked! Miattad már nem féltem a haláltól és kijelenthettem, hogy boldogan tudok majd áttérni a túlvilágra, bármennyivel is szívesebben maradnék melletted. Tudod már érzem, hogy nem sok van hátra, legjobb esetben is maximum négy napot adok magamnak, de itt most nem ez a lényeg. Most, hogy itt ülök az éjszaka közepén és figyelem ahogy alszol, rá kellett döbbenem, hogy szörnyű ember vagyok. Hagyj meséljek neked egy kicsit!

Emlékszel amikor először találkoztunk? A beköltözésetek napján, amikor átmentem köszöni nektek. Amikor ajtót nyitótál és rám néztél azokkal a csodálatos fekete szemeiddel... nos, akkor beléd estem. Teli volt fájdalommal, mégis mélyen belül láttam egy szikrát amikor rám néztél. Remény csillant fel benned, ugyan te ezt nem érzékelhetted hisz a gyász teljesen átvette feletted az irányítást. Én akkor már egy hónapja tisztában voltam vele mi vár rám, tudtam, hogy meg fogok halni idejekorán viszont ott erről is megfeledkeztem. Elhatároztam magamban, hogy amíg csak lehetőségem van rá segíteni szeretnék neked hiába ötletem sem volt arról mi nyomja a szíved. Ezért voltam olyannyira levakarhatatlan, fájdalomra a legjobb gyógyír a figyelem elterelés, ha támaszt nyújtasz a másiknak. Ugyan barátok lettünk, nem éreztem úgy, hogy elértem volna bármit is, a fájdalom nem akart eltűnni a tekintetedből. Aztán azon az estén amikor rosszul lettél és felhívtál úgy éreztem megtört a jég. Szemét módon örültem neki. Iszonyatosan aggódtam érted, de a szívem mélyén egy kis öröm lapult meg. Igazam lett, utána elválaszthatatlanok lettünk és végre elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy randizni hívjalak. Egyáltalán nem volt romantikus, egyszerűen bedobtam a kérdést mintha csak az időjárásról érdeklődnék viszont amikor igent mondtál szinte kiugrottam a bőrömből. Bele sem gondoltam miként reagálnál a betegségemre, amikor pedig rájöttem, hogy basszameg, én megfogok halni, beparáztam. El kellett volna mondanom, úgy lett volna helyes viszont önző módon továbbra is titkolóztam mert nem akartam, hogy emiatt ne akarj velem lenni. Már mindennél jobban bánom, főleg a veszekedésünk után volt bűntudatom. Amikor a tornateremben... tudod mi történt, azon a napon képtelen voltam elaludni. Csak arra voltam képes gondolni, amit mondtál, arról, hogy belehalnál, ha engem is elveszítenél. Át sem gondoltam milyen lehet neked ez az egész kialakult helyzet. Nem volt kegyes hozzád a sors amiért belekevert engem az életedbe viszont én a legszerencsésebbnek mondhattam emiatt magam. Miattad nem beletörődtem a betegségembe, hanem felálltam és tovább küzdöttem. Lehet nem sikerült, de majd egy következő életben talán szerencsésebb leszek. Számomra nem fájdalmas a haldoklás, mint mindenki másnak, nekem csodálatos, bármennyire is morbid módon hangzik. Itt vagy velem és boldogabbá teszel, mint valaha. Tudod elég gyakran elgondolkodtam miként fogok meghalni amikor nem tudtam aludni és van egy kedvenc verzióm. Este kint ülünk egy pokrócon, a csillagos eget figyeljük, átölelsz, apró csókot nyomsz ajkaimra, én lehunyom a szemem és többet nem nyitom fel őket.

Szeretlek Jeongin, kijelenthettem azt, hogy életem végéig szeretni foglak, mert ez így is van, de ez nem elég hosszú idő. Halálom után is te leszel a szerelmem, megígérem, hogy vigyázni fogok rád még akkor is, ha már nem leszek, mindig ott leszek melletted és segíteni fogok a nehéz időkben. Hálás vagyok amiért megtanítottad nekem mi is az a szerelem és megmutattad milyen érzés amikor tényleg él az ember. Kérlek ne szomorkodj miattam nagyon sokáig, éld az életet és találj valakit, akit nálam is nagyobb szeretettel vagy képes táplálni.

A világot és még annál is többet jelentesz nekem Jeongin, mindennél jobban szeretlek. Amíg világ a világ, ez így lesz.

Hyunjin