Sziasztok!
A telóm tele van mindenféle hülyeségekkel, és, hogy ne csak én legyek agykárosodott, gondoltam megosztom veletek ebben a könyvben.
Lesznek fandomos részek is. Meg sorozat/film ajánlások. Sok.
Jó szórakozást!
-ha szereted a Supernatural...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Nálunk apa örülni szokott, ha vele megyünk amikor horgászik... Ő szokott kérni, hogy menjünk vele, mi persze megyünk is.
Egyszer, nem olyan rég voltunk őzetanyán (horgásztó) vele, és egy barátjával, akit Szabinak hívnak, mint őt, és a lányával Jázminnal. Épphogy odaértünk, apáék már horgásztak is, és otthagytak minket, három értetlen gyereket, hogy állítsák fel a sátrat. Leírás nélkül, természetesen. Na nem volt mit tenni elkezdtünk sátrat állítani. Szerencsére 20 perccel később apáék is besegítettek. Hát a végeredmény nem épp úgy nézett ki mint ahogy kéne, de egy éjszakára tökéletesen megfelelt. Később nekünk kellett felvágni a húst és a zöldségeket. Hááát...megpróbáltuk, bár nem volt egy normális kés se. Még volt nálunk egy bicska is....azzal se mentünk semmire. Végül nagy nehezen szétvágtunk mindent. Nos, a tábla amin vàgtunk eléggé zsíros lett, így elhatároztuk, hogy lemossuk. Első gondolatunk egy, a földön talált, szivacs volt. Nos megpróbàltuk lemosni a szivacsot, kevés sikerrel. Kértünk egy normális szivacsot a recepción. (Oda elég gyakran mentünk, ugyanis hordtuk apáéknak a kávét.) Sosem hittem, hogy fogok annyira örülni egy szivacsnak. Mikor visszamentünk apáékhoz, jöttünk rá, hogy végig volt szivacsunk. A fát, amin vágtunk nem tudtuk elmosni, mert addigra már valószínűleg rászáradt minden. Ezzel még nincs vége a napnak......... Amikor már sötét volt, elindultunk a tó másik oldalára, ahol a távolból láttunk, egy bizonyos "titokzatos nagy falat", amit (akkor még úgy gondoktuk) a hét csodája kőzé kéne sorolni, meg efféle hülyeségeket. Odaértünk, és egy istenverte, romos istáló volt. Azt a napot csalódások napjának neveztük. Ennyi fért bele a napba, egyébként jól mulattunk. Másnap 10-ig el kellett menni, így reggel csak pakoltunk. Nem tudom, minek, de felkeltünk 5-kor.
Na mindegy, eléggé belemerültem a gondolataimba, bocs.
Én Heni voltam, remélem feldobtam a napotokat. Sziasztok! Cá! 🤗
