Három csúcsból csak kettő

22 2 13
                                    

--Lilla szemszöge--

Miután visszatértünk Katával a saját világunkba megbeszéltük milyen fandomba, mikor és hol találkozzunk. Nórinak is írtunk, de ő nem reagált rá. Meglepetésünkre viszont reggel mindketten a saját ágyunkban ébredtünk.

A suli minden áldott szünetében erről beszélgettünk, de nem jutottunk semmire. Aztán eljött az edzés ideje. Megláttam Nórit, és halkabbra fogtam a szót.

-Mi volt a feladatod?

-Jól...

Ledermedtem, mert tudtam, hogy ez mit jelent. Nóri a fandomban ragadt. Kérdezősködni próbáltam a kilétéről, de mindig ugyanazt kaptam válaszul: jól.

Ha, másról kérdeztem, mondjuk arról milyen filmet nézett meg tegnap , arra normális választ kaptam. Így mondhatni senkinek nem sem tűnt fel a mássága, rajtam kívül persze.

Teltek a napok, és minden reggel az ágyunkban ébredtünk Katával. Két hét eltelte után Nóri válaszolt az üzenetünkre.

"Nem fog menni"

Mindketten azonnal felpörögtünk.

É: " Mi nem fog menni?"

K: "Miről beszélsz?"

Másnap kaptunk választ:

"Nem fog menni, mert már csak egy világ van" "Gondoljatok egy hegytetőre hajnal tájban, annak baloldalára pedig a Disney kastélyt képzeljetek el"

É:"Rendben .."

K: "Okés" "Joccaka!"

Egész este görcsöltem. Mi van, ha nem működik? Nóri egyáltalán írt konkrét időt?
Rá, megnéztem a telefonom, és csak annyit találtam, hogy hajnalban. Ez aggasztott, nem kicsit. Mi az, hogy márcsak egy világ?
Aztán egy idegen varázst küldött rám, és elaludtam.

--Kata szemszöge--

Egy dombon ébredtem. Pontosan olyanon, amit elképzeltem. Mellettem Lilla, és Nóri ébredezett. Az utóbbinak a kezei vöröses árnyalatot öltöttek. Mintha...megégette volna...Sajnos nem tévedtem.

Nóri hamarosan felült, és észrevette, hogy a kezét bámulom.

-Mi...?

-Megégettem...vagyis megégettek.

-Ki...? Mivan?!!

-Hosszú! A lényeg az, hogy ebben az egyetlen világba tömörült össze az összes fandom, zene, énekes , szinész és minden, amit imádni tudsz...Ja és felmarcangolják egymást!

-Hogy mi..?-csatlakozott be Lilla.

-Elmondjam újra?- szúrta le Nóri a barátnőjét.

-Nem. Nem...Úristen! Mi történt a kezeddel?

-Hosszú!-válaszóltunk kórusban.

-Lényeg a lényeg, hogy itt a vége.

-Nem az nem lehet!-kezdtem mostmár pánikolni - Nem akarom elfelejteni ...tudjátok azokat a jó storykat...Thomast..Thomast! Hol van Thomas Brodie Sangster? Ő is itt van?

-Gondolom ja...-válaszólt Nóri.

-A csuklyás fickó!-ugrott be Lillának-Ő tehet mindenről! Igaz?

Nóri nem válaszólt, de látszott rajta, hogy osztálytársam fején találta a szöget. 

-Meg kell találnunk!...és..és ...Megállítjuk!

-IGEN! Szerzünk fegyvert...-tekintettem le a dombról-...hisz abból úgyis tucatszámban van.

-Igen, és legyőzzük!-álltunk talpra mindketten. Majd Nóri is felemelkedett.

-Hát nem értitek? Nincs kiút! Vége! Nem lesznek többé fandomok se...tudjátok.. és ennyi!

-Nóri...-kezdtem-...miért nézel úgy ki,  mint, aki már lemondott mindenről?

A lány lehajtotta kissé a fejét. Én Lillára néztem, mert, ha más nem, ő biztosan tudja mi baja.

-Nóri....Mi történt?

-Hát nem vettétek még észre?! A valóságban...a világunkban nem is hiányoltak minket! Egy klón..., vagy akármi helyettesítet minket! Nem hiányoztunk senkinek! ...Nekem teljesen jó itt! Nem kell az az élet! Ha, meg is kell halnom, itt tegyem! Ne abba a világba...-az utolsó szavakat már inkább suttogva ejtette ki.

Próbáltam egy lépéssel közeledni hozzá, de ő megrándult, és elfutott. Le a dombról. Az ütközet közepébe.

-A cetlik...-kezdte Lilla.

Előkotortam az enyémet.

-Az enyémbe az áll, hogy szerezzek egy fegyvert.

-Az enyémbe pedig az, hogy öleljem meg a barátnőmet.

-A halálgyerekén vajon mi szerepel?

-Nézz le!

Egy cetli volt a fűben. Felemeltem, de teljesen üres volt. Egy szál betű sem szerepelt rajta.

-Nóri nem szeretne visszatérni, ezért nem is fog tudni, ha nem tér jobb belátásra-mondta ki Lilla.

Mély sóhaj tört fel belőlem.

-Mi legyen?

-Én megkeresem Nórit, és észhez térítem. Te keresd meg a csuklyást, majd szerezz egy jól feltűnő jelzésű fegyvert.

-Azután?

-Reménykedünk benne, hogy Nórit élve találjuk a világunkban, és nem felejtünk el mindent.

-Csak úgy rábízunk mindent?

-Igen.

Hallihó!

Izgi nem? (Szokásosan ne válaszóljatok, köszi puszi!)
Mindjárt itt a vége, de szeretném szépen megírni, szóval lehet, hogy nem egy, hanem akár három fejezetre kell számítanotok.

□Kérdések hozzátok olvasókhoz□

♤1.♤ Számítottatok arra, hogy így alakul a rész vége?

♤2.♤ Mi legyen a neve a szőke fiúnak? Sose csináltam ilyet, de gondoltam a ti véleményeteket kérem ki. Lehet ostobaság pl Cukormártás Harapós 😂meg hasonlók csak magyar legyen.

♤3.♤ Egyáltalán van olyan, aki ezeket elolvassa?

Én Noriii voltam. Sziasztok!

Fandomok közöttOù les histoires vivent. Découvrez maintenant