Fandomok között

Kicsit itt, kicsit ott

--Kata szemszöge--

Az ég fölöttem kezdett már besötétedni, de én hajthatatlanul meg akartam találni a Sirató odút. Futottam , és futottam Próbáltam a könyvben szerzett tapasztalataim alapján eligazodni, de még úgy is nehéz volt.

Korom sötét volt minden, mikor az odú elött álltam. Tudtam, hogy az az, és megbizonyodásom jelképéül köveket kezdtem dobálni a mélységbe. Jó néhány közölük zuhanás közben eltűnt jelezve a bejáratot. Miután meggyőződtem, nekidőlve az Útvesztő szemközti falának, leültem és vártam. 

Már vagy egy órája ott ültem, de még semmi sem történt. Vártam még egy órát, de még mindig semmi. Most valaki szivat? ....Na jó! Elegem van! Feltápászkodtam, aztán elindultam. Róttam a hatalmas folyosókat céltalanul. A legfurcsább az volt az egészben, hogy nem is hallottam egy Siratót se. Már kezdtem megijedni, hogy sose kerülök haza. 

A szemem mind inkább lecsukódott. Fáradt voltam, éhes és nyűgös. Miért nem tud egy nyavalyás dög előbújni? A kérdés feltételét követően kidőltem az egyik kanyarban. Jó pár óra múlva kelltem fel, de még mindig sötét volt. Egy indába kapaszkodva álltam fel, és tettem pár lépés, de akkor végre meghallottam a hangot. Azt a fémes csiszorgást, ami kiveri az emberből a bátorságot. 

Egy újabb folyosót tettem meg, mikor megláttam a Siratót. A folyosó túlsó végén volt, de, amint a saját érzékelőjével meglátott, nekemrontott. Futni kezdtem. Miért nem kértem meg Newttot, hogy hozzon valami fegyvert is? ...Mikor jutok  már haza? 

Bármilyen gyorsan futottam a Sirató két szakasz után beért, és öt méteres távolságot tartva tőlem gurult. (Igen gurult, mert a könyvben mások voltak a Siratók!) Eszembe ötlöt Thomas technikája, és megálltam, majd az utolsó pillanatban elugrottam a szörny elöl. Sajnos én nem voltam olyan ügyes, és egy penge felsértette a bőröm. A mázlim az volt, hogy nem a tüskéje volt, hanem egy egyszerű kiálló fémdarab. Kissé felsikoltottam, de már futottam is tovább, a szörny pedig utánam. A következő folyosón szembetaláltam magamat egy másikkal. Megfordultam, visont már körbevettek. Egyszer az egyikre, máskor a másikra néztem. Megindultak felém, de én már nem voltam ott. 

A következő pillanatban otthon ültem, és a telefonomon néztem a Youtube-ot. Ziháltam, mint az őrült, amit édesanyám furcsált is.

-Kata, jól vagy?

-Igen, anya!

Rögtön elraktam a telefont, és lefeküdtem, de még sokáig nem tudtam aludni. Másnap reggel egy kő kemény ágyon ébredtem.

--Nóri szemszöge--

Aznap tök átlagos napom volt. Senki sem mondta, hogy furán viselkedtem, bár szerintem nem is mondták volna. Én voltam az az ember az osztályban, akit mindenki kibeszélt már egy körben.

Na, szóval otthon se volt semmi különös. Sőt minden renden volt. Úgy, látszott senkinek sem tűnt fel, hogy eltűntem. Pedig biztos voltam benne, hogy minden, ami történt velem, megtörtént. Ez nem kicsit sziven ütött, bár sejtettem részben, hogy ez lesz. Úgyse kellek senkinek!

Másnap, viszont új helyen ébredtem.

--Lilla szemszöge--

Kicsit hiányoltam a varázsvilágot, de most foglalkozni akartam a valósággal inkább. Sokat beszélgettem a szüleimmel, olvastam. Meg minden. Kiélveztem, hogy  saját világomban lehetek. Avval hitegedtem magam, hogy nem lesz több ilyen, de másnap megint máshol ébredtem.

Haliii!

Minikvízecske

1. @CsLillaaa szerintetek melyik házba került volna a Roxfortban?

2. Milyen sorozat egyik karaktere látható a könyv boritóján? (A karaktert is meg a sorozatot is meg kell nevezni!)

3. Szerintetek mely fandomban ébredt Kata? ("kemény ágy szerűség")

Noriii voltam. Hellóztok!